Bittermoon - ecstasy of existence

tetszettek a fények
áttetszettek - átszőtték mindkettőnk testét
érzed az izgalom tömör, nedves szagát

csak néha pillantok ki a habokból
ki, a felkelő napba

olyankor hátranézek
és a szemedből tudom

miből van ez a ladik
hagyhatnám kint a parton
megrohadni lassan
de olyan messze vihet

vigyázok rá
lelkem része

bámulok rá mint egy gyerek
és ő illatos meleg párát
lehel az arcomba

ő vihet

a konyhakövön találom magam
arcom hideg
kövön piheg

kitisztulok
szorítok
bőgök

valójában nem beszélek
csak ősállatul keresztülnézek
kifordult nyakkal arcodon

vörösarany fények szelik szemem előtt a világot.ősi hajnalok.hajnalban ébredők.
zöld indák, homokszínű kavicsok.a nap kinyújtja karjait és megragad köldököm felett.zsákmánya lettem, csak nevet felettem - széles, vörös szája mint vérem arcomon csurog.

izzadt nyarakon, amikor szerelmem magamba engedtem a tested, üvegvirágosan száll fel a félelem, a lassú harangok közötti nyárban kinyílik egy újabb virág, világossá válik számomra az üzenet. mint a halak az áttetsző fényben, úgy vált át. karikák, fények, hangok, üvegvirágok, mi ez, kérdezem, de nem tud válaszolni, bámul halkan, nagyon kecsesen.

csak téged kúrni, akkor is, amikor a csöpögő félelem bennem otthonra lel, több mint írni.
ez a szöveg is csak rólad szól. a falakon hajnalban üveges félelem a tested, átszóródtak rajta a nyomok, a tűk, meg minden, az árva vásznak, a távolságok, nyár, meg hajnal, az üvegvirágos reggel, félelem, döbbenet, és az ébredés.

a testem ölelés
a testem idő

a testem elmúlás
a testem én vagyok

a testem te vagy
a testem szerető

a testem hüvely
a testem csikló

a testem megérzés
a testem bűn

a testem az oka
a testem kurva

a testem ritmus
a testem zene

a testem befogad
a testem lépcsőház

a testem spirál
a testem transz

a testem pina
a testem fasz

a testem kíván
a testem ad

a testem duzzad
a testem vad

a testem alszik
a testem él

a testem otthon
a testem fél

a testem lázad
a testem remél

a testem hívő
a testem beszél

a testem született
a testem kurva

a testem gyermekem
a testem tudja

a testem bölcs
a testem föld

a testem víz
a testem nincsen

a testem lüktet
a testem játszik

a testem hangszer
a testem látszik

a testem forrong
a testem kurva

a testem üres
a testem durva

a testem kettő
a testem egy

a testem dalol
a testem mandala

a testem angyal
a testem trágár

a testem husom
a testem nyelvem

a testem tiszta
a testem táncol

a testem kuporog
a testem gyászol

a testem zuhanó
a testem szemem

a testem godóra vár
a testem halál

a testem küldetés
a testem meleg

a testem vízszintes
a testem remeg

a testem tipikus
a testem különc

a testem mutató
a testem szolga

a testem leszbikus
a testem kurva

a testem hetero
a testem megkülönböztetés

a testem sír
a testem repül

a testem szeret
a testem merül

a testem olvad
a testem szimbiózis

a testem regresszió
a testem tünet

a testem szex
a testem kéj

a testem hív
a testem mély

a testem igen
a testem nem

a testem szomorú
a testem néma

a testem megáll
a testem gyengül

a testem tudat
a testem elfojt

a testem eksztázis
a testem vérfolyam

a testem sorszám
a testem illem

a testem fényhasáb
a testem hamu

a testem öröklét
a testem kamu

a testem születés
a testem szeretés

a testem szűnni nem akaró létezés

abban a pillanatban, ahogy belépsz, tágulni kezd
minél tovább vagy itt, és minél jobban önmagad vagy, annál nagyobb lesz

a szoba a tető sarkában van
négy ablakkal
mind a négy be van temetve hóval
tejfehéren világít befelé a hó
teljes némaság

körülcsavarod magad törülközővel és belépsz a fürdőszobába

mivel tetőtéri a lakás, átlósan haladnak a falak
párhuzamosok és merőlegesek
belemerülsz a forró fürdővízbe
a sok vonal közt felfedezed vízből kiemelkedő tested
körvonalait és dombjait

mennyi mindent kéne tenned
nem ezt akarja a tested
elakarjaengedni

élvezed ha nem teszel " semmit"
az igazi semmittevésben újra
megduzzad a méhed és ömleni kezd belőle
megállíthatatlanul a vér

átkarolod magad
fortyogó kohóvá tágult öledet

gyermek növekedett a testedben
szerelem növekedett a testedben
- lefényképezed a lángokat

sugárzó fehérség vakítja el a szemed, az ablakon dől be
a hó

behunyod a szemed - fények cikáznak
lángok és világok
a füledre teszed a kezed - hallod véred zúgását
mint a tenger moraját
kagylód lüktetését

zeng benned a vér
zeng benned a tér

visszamész a szobába
ott az ágyad
vetkőzz le
feküdj bele

az egész világ megváltozott
meztelen vagy - itt nem lát senki

aztán szólít egy hang "itt vagy?"

igen, nagyon közel

ha egyszer meghalok - magomra hullik a testem

meleg kicsi magokra

téli hóesésben
rágurulok a sáladra és
elkísérlek

milyen meleg most is a nyakad

hömpölyög körülöttünk a hó meg a fehér
belelüktetek az utakba ahogy
lépkedünk hazafelé

főzz egy meleg teát nekem
aztán fürödjünk meg
vetkőzz, bontsd rám ruháidat
öntsd rám didergésed
bőrödről a zimankót

bentről

kifelé
az ablakból

iszom a fényeket

öreg póznák tetejéről dobozok ontják a napot

-A szerelem zene.
-És a zene micsoda?
-A zene szerelem.

A csend énekké változik, egyetlen hanggá.
Eszeveszett, halálos szenvedéllyé.
Ölemből folyni kezd a boldogság.
Vad, erőteljes vizek és cseppek, lágy cseppecskék.

Anyám méhébe ömlött be a zene.
Úsztam a hangokkal, lubickoltam mint a magzatvízben.
A zenében gömböcskék voltak, apró gömbök.
Megcsiklandozták a talpamat.
Bizseregtem.

Azt akarom, hogy a zene az arcomba essen.

Ha zenélek, ok nélkül örülök.
Ilyet nem csináltam kétéves korom óta.

A hajnal csobogás.
A csobogás zene.
A zene szerelem.

A szerelem végigsimogatódik a hátamon,
felkúszik egészen a hajamig, átfordul és szembenéz velem.
A szerelem beleharap az arcomba, végigfolyik a véremen.
Leültet az idő peremére és bámul.
Az első légvételtől az utolsóig.
A szerelem ilyeneket csinál velem.

te vagy
a teremtő
te vagy
a teremtett lény
te vagy
a teremtés
tested a teremtett lényed

néha csak mag-amban táncolok
szeretném látni a saját mellemet
a fal felé fordulok hogy lássam árnyamat
boldogságba burkolt idomok és ízek

rám nézel
a falon lebeg melleim története

gyönyörűek - mondod
pedig kezeid a szépek

kiszinezik belső szerveimet
tüdőmet, méhemet, vaginámat

hajamnál fogva megpörgetsz testeden
és vörös festékkel csorgatod le mag – om
minden vörös
vörös lett a világ
felgurítasz csípőmnél fogva vásznadra
vörösen csöpögnek halmaim

egész testi létezésem vörös

aztán vizes edényedben mosdatom le magam
iszom a víz fényeit

az ősvalóságot
a választott tükröket
a létközbeni életet

ad-hat
árad-hat
időtlenül rezeghet

a nedveim belül.vérem, és zugaim folyadékai.a szabadba vágynak.szaladnak.illatként, hangként és anyagként akarnak kívülre jutni.kifelé, ki a vágy hasadékaiból, az artikulálatlan anyagból, ki a szemekből, punciból és a méhből, ki a száj zegzugaiból, az erek szorításából.a megtisztulás vágya.ürülés.

örülés.

élet és halál találkozása.a vajúdóval szembeni szülőszobából hangok hallatszanak.én még előtte vagyok, de bizonyosan a kitolás eksztatikus, egyszerre üvöltő és sikoltó hangjait hallom.teljesen átjár az ismeretlen nő hangja.egetrengető orgazmusokhoz tudnám hasonlítani.kár, hogy nem látom az arcát.én még csak üvöltgetek - kiabálgatok.hosszú még az út.megpróbálok enni pár falatot, de ahogy a kisasztalhoz lépek, tengerek nyílnak, és elúszom lassan az árral.

egy öbölbe érek.körülöttem apróbb tavak.egy sárga, egy vérvörös és egy fehér.
felém hajol.körnek látom, nem szülésznőnek.körnek, akit 'használhatok'.akiben evezhetek.csak a víz hiányzik.iszonyatosan.minden porcikámat fröcsköljétek, fejemtől a lábujjaimig.a víz segíti az elengedést.így szárazon sokkal nehezebb.mintha a karomtól, vagy valamely szorosan belémnőtt, hozzámtartozó szervemtől kellene búcsút vennem.

mintha egy színpadon állnék, vagy magában az univerzumban.mert még állnom kellene, nem szállt le eléggé a kis szaros.még sosem szültem korábban, mégis úgy érzem, mintha a testem valami elviselhetőbb fájdalomra emlékezett volna.mindenesetre átértékelődtek bennem a fájdalomküszöbömmel kapcsolatos korábbi elképzeléseim.

a méh az időtlen szépség.

boldog vagyok.

csak ezt akkor, abban a pillanatban még sajnos nem tudom.
a lábaim között kicsöppen három csepp magzatvíz.hajnali háromkor, amikor szokásomhoz híven kinyitottam a szemem, pontosan tudtam, hogy most valami más.ez olyan zsigeri dolog.most már az autó hátsó ülésén ülök.ülök? ez enyhe túlzás.mindenesetre háromperces fájásaim vannak, és lábaim között folyamatosan csepereg a nedű.

boldog vagyok.

azokban a hárompercekben elkezdett leperegni előttem az univerzum.nem gondolkodom, csak érzek.a testem nyílni kezd.szeretem az érzést,átjár.érzem ahogy átnyílok.átnyílok azokba akiket szerettem, akiket szeretek, átnyílok még az anyámba is - ami normális esetben szinte lehetetlen - átnyílok a piros lámpánál a szomszédos autó utasaiba, a lépcsőkbe amik a kórházban felfelé vezetnek, a szavakba amik olyan kedvesek nekem, átnyílok magamba magamból, kihajolok a szám sarkából és lefelé tekintek, a nagy kerek hasamra és gyermekemre aki ott nyílik.fent a szülészeten a szülésznő hátát látom meg először.aztán mikor átöltözve kijön, köszönünk, kezet fogunk és rámnéz. érzem, hogy közel van.


most zöld a lámpa.átgurulok a tejcsatornáimon, megkóstolom a tömény és kevés, de igen tápláló előtejem, lefelé csorgok.belülről látom örömöm szerveit, az életvirágokat és a gyümölccsé érett magot.átjár a meleg, a fájdalom egybeönti a máskülönben külön csordogáló nedveket.nyelem ezt a koktélt.nem is nyelem.csak szakadatlanul folyik át a testem pontjain, megpihenve a hajlatokban, aztán tovább evezve átcsorog az arcomon, tisztára mossa izzadtságtól nedves nyakamat, átcsorog a mellkasomon, a köldököm felé ér, mikor eléri a kicsi medret, elidőzik ott, aztán csorog tovább, végig a lábamon.a gyökereimig.

mikor meglátom a vajúdó szobát, szinte gyökeret eresztek.itt töltöm az egész napot majd, nyiladozva, mint egy érett virág vagy gyümölcs, ami kiszakadni kíván az ágak szorításából, de azok még nem engedik.

a nedveim belül.vérem, és zugaim folyadékai.a szabadba vágynak.szaladnak.illatként, hangként és anyagként akarnak kívülre jutni.kifelé, ki a vágy hasadékaiból, az artikulálatlan anyagból, ki a szemekből, punciból és a méhből, ki a száj zegzugaiból, az erek szorításából.a megtisztulás vágya.ürülés, örülés.

a ritmus kívánja az aktust.az aktus az ismerős és ismeretlen testet.a test elviszi a balhét.

a női test a föld egész felületét beborító, senki által be nem járható utak hálózata.

tükörképemben ébredtem.mandalákat láttam, lefelé, a tenger felé menet.mandala arcú emberek jöttek szemben.mandala alakúak voltak a kicsi mediterrán házak.mandalák borították lábam alatt az aszfaltot, ezeken könnyedén gördültem.találtam egy mandala formájú padot is. ide lepakoltam.végignéztem a mandala illatú tengeren.és belehajlottam.

néztem azt a nőt, aki egyszer belémhajolt.tudta hova kell nyúlnia, hogy elérjen.én is tudtam, nem is kérdeztük egymást.néztem a monitorról visszaverődő arcát.tegnap harisnyában szaladgált előttem, az ágyamra huppant.elcsuklott a hangom. tudtam hogy most nincsenek köztünk tiltott zónák, és ettől megijedtem.de inkább attól féltem, meddig tart.a tiltottzónanélküliségkétnőközött.amit aztán felemészt a fél-elem.
amit most átcsurgatunk egymásba, azt visszük csak tovább.ezerszer és gyönyörűen megfogalmazhatom utána ezt a csodát - marad az a párpillanat.még meg sem írom neked, hogy jácint az illatod.

ahogy szoptatok - visszavisz a szavak előtti időkbe
ahogy a melleidhez érek - visszavisz a szavak előtti időkbe

piros mécsestartóban lobog előttem a láng.szeretnék utánamenni a fénynek.utánamenni a testemnek.most távoli, kívülről jó nézni.

úszni kezdek benne.előttem italautomata.az asszisztensnő háromszor méri meg a vérnyomásom.kétszer olyan magas értéket kap, hogy talán az övé is felmegy.
érzem, ahogy hullámzik bennem a víz.a karom szorul.érzem a szívverésem.anyám hasába loholok.megpróbálok emlékezni, de nem megy.nem magamat látom, inkább saját magzatom.mintha egy vérben áramolnánk.mi és a minden.érzem, ahogy a testek közelednek, aztán megint távolabb kerülnek.lenyűgöznek az egymásbafolyó, áramló mozgások.

köldökzsinór.
a várószobában hajtincseimet morzsolgatom.

bent az orvos megkérdezi, hogy vagyunk.a következő pillanatban már hallom, ahogy ujjai kattognak a klaviatúrán.közben mormog, csak pár mondatot hangosít ki.amiket talán én is értek.például, hogy 'kerek ez a gyerek'.a monitor babafoltjaiból most csak keveset ismerek fel.de a kerekség jó, biztosan jó.

látom magam, ahogy szétfeszítenek.a tükörben nézem a vaginámat.máshogy már nem látom.megpróbálom belülről látni.ahogy átfolyik rajta élet és halál.átjáró.átmenet.átfolyó.benne lüktet elmúlás, létezés és baszás.átjáró két lét között.

körülcsobog lassan.szeretőket látok, színes selymek, perverz szavak gurulnak.majdnem sírok.körémtekerednek az orgazmusok.a nyakamat szorítják.érzem, ahogy kevésnyi magzatvízzel a lábaim közé fröccsen.

a hatodikról lefelé.nyílik a liftajtó, beömlenek a fények.kilépek.
elindulok a testem után.

1. karok. ölelés.napfény után nyúlás és ölelés.eltörve még nem voltak.a kettőn együttvéve kb.16 anyajegy.egyik sem mérgesedett el.általában barnábbak.most viaszos, átlátszó erezet.kitörni akarás és szaggatás.
2.köldök. elektromos, áramláscsatorna.méretét tekintve, középső ujjam begye pontosan kitölti.
még sosem találtam benne semmit a pulcsikból.
3.szemek. középbarnák.szemüveg vagy lencse nincs.általában jól látnak.vagy inkább jól néznek.
a meleg tekintet az apai vonalról.anyának kékek.
4.szív. mandala.kos-szív.nem okos, inkább pirosos.
5.ujjak. zongorista.bár túl rövidnek találták.alkalmatlannak.és mégis.pókmozgású simítós.
hosszuk nem érdekes.
6.combok. ölelés.futás és le-fel ugrálás.ölelve fel-le ugrálás.
7.száj. illatpárolgás.szócsepegés.sem nem duzzadt, sem nem vékony.
8.mellek. kifelé is, befelé is forduló.ha lázas vagyok, nagyon sima.ha választani kéne, mind a kettő.
9.punci. árokásás.magrepesztés.íróeszközöm.tiszta folyamokban gyökereteresztés lállláláááá növekedés míg tükörben látom magam.
10.csípő. kívülről széles, de állítóleg nem biztos hogy belülről is az.
11.lábujjak. ezek hossza sem érdekel.
12 talp. 39 es cipő.
13.körmök. valami körömerősítő, egy barátnőm ajánlotta.áttetsző.erősít is és növeszt.csak körmökre kenhető.
14.fülek. valamikor ki voltak lukasztva, de már 'begyógyultak'.ujjakkal kicsi csomó kitapintható a luk helyén, középen.csiga.járatokban szalad a hang.
15. medence. medencémben tenger.ha úszni akarok.feketehajú lány úszik szemben.

Csontvázzá változva mindez nem lenne érdekes.Hiányoznának a magok és zsigerek, ezek nélkül nehezen értelmezhető.Ahogy szaladok a szélben, az is hiányozna.A hajam sem lobogna, és a gondolataim sem.Semmi sem lobogna.
Ha terpeszben állsz, a karodat kicsit felemeld és kitárod, megnyílik és hallani fogod a tested énekét.Guggolva is akár.

Ha táncolok megváltozik minden, csak a testemre figyelek.Megmozdulnak az izületek, pattannak az inak, nyúlnak az izmok és mozognak a szövetek is.A csontok, a szervek és a hús elfelejtik külön-külön nevüket.Ők is magukra figyelnek, és tudják a dolgukat.Hőre, mozgásra, szerelemre tágulnak.

Miért, mit hittél?

testem ima
hajnali ölelésben pöndörödő
combomon felfelé kígyózó

testem otthon
lakják husok, lebegő lelkek
saját lebegő lelkem is

testem is-ten
te is én te is is-ten
ten-te

testem ritmus
fény zúdul a tetőkről
boldogság csurog vállamon

testem tenger
felfröccsen és visszahúzódik
lüktet benne illatokkal, ízekkel a part

hörögve sziklát ölel habom
makkok esnek
duzzadó vizemben mártóznak meg ágak

testem mag-zat
két szívvel zúg benne az élet
de elvesztem majd az egyik szivemet

testem tengere
zúgja majd vissza egybelüktetésünk
szívja és issza

jobbról egy planktonraj
balról zubogó vér
szinezi és mossa husom

amíg a partból kiszakad a tenger s újból körülölel hüvelyem

szerintem én nem haltam meg.
még érzem a testemet.a szomszéd szobából áthallatszik ahogy baszunk.valahogy keresztülcsorog a falon.véres és nedves mocskos.szerintem én nem haltam meg.mocskos vagyok.fájok ahogy kiszakadnak belőlem az apró mindenségek.a napfény életre simogatja az ágyamat, a lepedőm például vágtázó lovakkal teli tenger.
sírni szeretnék.
kisírni a csontjaimat.a szöveteimet.

szerintem én nem haltam meg.
gyere, a testem átereszt.
sikoltozó nyugalmam lyuka örök transzparens.

emlékszem, úgy éjjel 11 lehetett.simogató, meleg tavaszi szél csapta meg az arcom ahogy kiszálltam az autóból.az ismerős házak faláról még csurogtak a nappali fények.a teraszok tele voltak meleg morajlással.könnyűek a lépések ahogy elhaladok a székek mellett.mintha lebegnék.az egyik kapualjból sárgás fény úszik elém, és hirtelen kinyilik ahogy közelebb lépek.kinyílik a fény.

meglátom gyermeki testem, s felnőtt női magam.
szerelmesek.szabadok.ott történnek és énekelnek, előttem.nincs mibe kapaszkodnom.nem érzékelek semmit, ami kizökkenthetne hirtelen jött boldogságomból.hozzájuk érek.megérintem őket.gördülhetnék rajtuk, olyan kereknek tűnnek, de feszesek is, vonalaik élesek és tiszták.kicsit olyan érzés, mint egy beavatás.mint mikor gyerekkorunkban reggel a fürdőszobában megsimogattuk magunkat.és mindig kicsivel tovább mostuk a fogunkat.forró cseppek a hajszálerekben.fogkrémcseppek a mosdókagyló falán.

maradnék még.vagy csak magammal vinném teljességetek szemüvegét.a mozikban most csak háromdimenziósat osztogatnak.de mennem kell.még világít ablakodban a kislámpa.talán már elaludtál.amíg odaérek, mesélek neked az ősi vizekről, ingoványokról s őstengerekről, amikben csurom cseppjeink örökre összeolvadtak.a kádakról , amikből a víz az óceánokba fut. egymásbakuporodós lélelmosdatások.egymásbanyargalások.magunk vad keresése a másik magján átpréselődve.ájultegymásbaszívás.napnedves forró anyagok.lelkünk gyurmái.sikító állatok.egybebarangolások.

szomjas repülések.

Nem kellenek szavak ahhoz, hogy sikoltson. Nem kell száj ahhoz, hogy beszéljen. Aki fél, elvárja, hogy üldözzék.Túl nehéz megváltozni. Az értelem nélküli test látványa most is arra késztet, hogy értelmet adjak a létezésnek. A Hang megszabadít, azt mondja, álljak fel a porból, keressek magamnak én is célt, értelmet, hitet. Nem tudom, mi ad célt, értelmet, hitet.

Minden jót. - mondja a Hang. Szeretném hinni.Megnézem a batyut, tele van széppel és jóval. A Hang integet, azt suttogja, találkozunk még. Ahogy a szél fodrozza a füvet, olyan, mint a tenger hulláma. Emlékszem a tengerre, emlékszem arra, aki nézi.

Ma kinyitottam a Kaput, az őserő úgy áradt ki rajta, akár a fájdalom. A gyermek megszületett. A gyermekek mindig megszületnek, a kívánságok valóra válnak, az elme testté merevedik, hogy mozgást teremtsen. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy sikoltsak.