abban a pillanatban, ahogy belépsz, tágulni kezd
minél tovább vagy itt, és minél jobban önmagad vagy, annál nagyobb lesz
a szoba a tető sarkában van
négy ablakkal
mind a négy be van temetve hóval
tejfehéren világít befelé a hó
teljes némaság
körülcsavarod magad törülközővel és belépsz a fürdőszobába
mivel tetőtéri a lakás, átlósan haladnak a falak
párhuzamosok és merőlegesek
belemerülsz a forró fürdővízbe
a sok vonal közt felfedezed vízből kiemelkedő tested
körvonalait és dombjait
mennyi mindent kéne tenned
nem ezt akarja a tested
elakarjaengedni
élvezed ha nem teszel " semmit"
az igazi semmittevésben újra
megduzzad a méhed és ömleni kezd belőle
megállíthatatlanul a vér
átkarolod magad
fortyogó kohóvá tágult öledet
gyermek növekedett a testedben
szerelem növekedett a testedben
- lefényképezed a lángokat
sugárzó fehérség vakítja el a szemed, az ablakon dől be
a hó
behunyod a szemed - fények cikáznak
lángok és világok
a füledre teszed a kezed - hallod véred zúgását
mint a tenger moraját
kagylód lüktetését
zeng benned a vér
zeng benned a tér
visszamész a szobába
ott az ágyad
vetkőzz le
feküdj bele
az egész világ megváltozott
meztelen vagy - itt nem lát senki
aztán szólít egy hang "itt vagy?"
igen, nagyon közel
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment