Bittermoon - ecstasy of existence

"Nagyon fontos, hogy Életed döntő, fontos pillanataiban ott légy és készen állj arra ami ott és akkor vár rád. Ne maradj le róla, mert bár máskor is lesz majd alkalom, ez a pillanat a jelened, a Most tökéletes csúcsa, alkotása és csak ekkor válik láthatóvá, fedi fel magát, csak ekkor tudsz hozzáférni, merítkezni és tanulni belőle...Hogy hogyan ismered fel ezt a pillanatot? Tudni fogod, mert átjár a meggyőződés, a tisztaság és a minden bizonyosságnál is fényesebben ragyogó, szíved csordultig és annál is jobban betöltő melegség érzése. Lehet az egy barát ölelése, egy állat hűséges ragaszkodása, szerelmed tekintete, egy elnyert bizalom, elesetteken való segítés, gondoskodás a rászolultakon, bármi. Lehet akár egy folyóparton eldobott kő, a madarak reptének csodálása, egy könyv mikor hozzád szól, álom, melyen keresztül üzenetet kapsz, egy a csendben kinyíló gondolat, szemed betakaró táj, símogató szellő. De tovább megyek. Az egész Élet át van szőve ezzel a finom selyemszállal, az egész Életszövet ugyanis semmi másból nem áll mint ebből a felfoghatatlan és kimondhatatlanul törékeny szubsztanciából - és ez drága barátom, valóban kimondhatatlan és aki egyszer, egy rövid pillanatra is átélte, annak gyökeresen változik meg az élete. Pontosan úgy ahogy a nagy, lomha óceánjáró amit apró, pontos és biztoskezű kormányzással juttat el kapitánya a Kikötőbe. Ezt a pillanatot ajándékba kaptad mind azoktól, akik gondolnak rád, akik azon fáradoznak, hogy boldogulj, segítsenek rajtad, akik szeretnek Téged - mert bár nem vagy tehetetlen és az univerzum legcsodálatosabb Teremtménye vagy, akikre törékenységüknél de ennek ellenére acélakaratú természetüknél fogva ha hiszed ha nem, minden idők óta áhítattal, soha nem múló csodálattal nézünk fel - kisgyermekként éled az életed, döntéseid javarészt önzésen, testi- és lelki szükségleteid kielégítésén keresztül arra irányul, hogy szeretetet csikarj ki társaidtól..."

Mielőtt elment, egy pillanatra talán kegyből de láttatni engedte magát. Tényleg vannak szárnyaik. Kitárta hatalmas, egész szobát beterítő gyönyörűséges fényességét - egy pillanatra úgy éreztem talán meg is érintett vele - és csak úgy hullott, hullott rám...az angyalpor.

Elaléltam.
Mozdulatlanul fekszem - hagyom hogy átjárjon.
Köszönlek.

Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!

'hagyom hogy behatoljon a szivembe szétáradjon és lüktessen

lüktessen lüktess lüktess lükte lükte esssss'

orgazmus és önkívület jár át, ha mélyen és valóban átérzem annak lényegét -
minden cselekedetünk csak az adott pillanatban és csakis általunk teremtődhet - ha elszalasztjuk, az egész univerzumot fosztjuk meg

http://www.tancterapia.com/

Álom. Harmat.
Tovatűnni mint álom harmat. Cseppek a tereken, falakon és Budapest füvein. Átsuhanni mint bölcs szél ezen a téli tájon. Szív-gyanta cseppjei csorognak a ráncos kéregre. Ködfal. Itt és ott. Örök életet nem lelni sehol. Itt és ott. Ez a mély melankólia. A dolgokat és lényeket a keletkezésbe fonni. Soha soha szűnni nem akaró létezés .

Wilfried Gürtler.

a halálról álmodtam - egy idegennel beszélgettem arról, hogy hiába próbálom, nem értem az értelmét - avval érveltem, hogy én ezt a mostani életemet szívből szeretem és lubickolnék benne az örökkévalóságig - nem tudtam meggyőzni -

Isten hozott
öröm Hozzád megérkezni, igen

jönnek néha a szagok, illatok és ízek - érdekes 27 felé számot vetni, és valóban 7 évvel ezelőtt volt a legutóbbi
ilyenkor érkezik egy gyógyító akinek én is gyógyító vagyok
már messziről érzem az illatát jázminszerű piros felhő lebegi körbe sokszor vörös is - fehér áttetsző bőrén az erek mutatják az utakat

betölti magát puszta létezésével betölt engem is
lubickolok benne az örökkévalóságig

A szülésnek négy fázisa van:
1. Extázis bent. 2. Nincs kijárat (No exit). 3. Véres csata. 4. Extázis kint. …Minden kint-bõl egy bent lesz. S egy kis idõ után ebbõl az extázis kint-bõl, lesz az extázis bent, s akkor megint ki kell szabadulni.
……nem lehet eljutni a "no exit"-bõl, az "extázis kint"-be a "véres csata" nélkül.

Tenyered szélcsöndes barázdáiban megbújni vágyom.Ott szeretném élni életem parányi barátaim között.Nem is érzékelnéd jelenlétem, miközben puszta léteddel őrködnél fölöttem.Védett, biztonságos tenyered - melyet nem baj, ha néha összecsuknál - lenne az otthonom.Arra azonban vigyázz, ne szoríts erősen a markodba,mert abba belehalok.Ha nyitva tartod tenyered, de legalábbis időnként kinyitod,örökre ott maradok.S ha szükséged lenne társaságomra,csak fújj rám háromszor.Én máris felébredek,megszépítkezem, kifényesítem szárnyaimat, felszállok tenyeredből,s gyönyörű táncot járok örömödre a levegőben.Azt akarom, hogy boldog légy, mert vigyázol rám.

ha először a pokolnak kell eljönnie, kérem, jöjjön minnél hamarabb -
hogy aztán még tengernyi időnk lehessen

megsúgom hogy
szent ritmus
a csípőd és
a vállad
és még
kislábujjad is
a számszerűtlenség
körvonalán táncol
ugra - bugra
sípcsontjaid a
lét felé
lüktetnek
kozmoszkörbe
szaggatnak a
szeretkezéseid

tudod milyen a testek egyenletes lüktetése lassú hullámzás mély és sötét alagutak amik szétfeszítenek és egyberántanak tudod milyen elveszni öledben és csak akkor jönni elő mikor kétszeresen létezünk és mindenséggé robbantottuk egymást

Elsimogathatatlan simogatásaimmal egy kismacskához hajoltam, és te nézted, a kenyeret - pedig éhes voltál - odaadtam a vadkacsáknak, s mikor végre méltóztatták elfogadni, te jobban örültél, mint én, suhantak fenségesen, sétáltunk tovább, kerestünk volna egy kis házat, ahol lakni lehet, nem tudtuk még, hogy már megtaláltuk

te szereted őt, ő szeret engem, én szeretlek téged, szeretlek benneteket, ne félj, hullámzó, édes vizeiben Isten cserélget minket.

csak csendben állunk és nem hisszük el még mindig nem hisszük hogy megtörténhet velünk a szerelem az a gyökértől szirmokig hatoló mindent felforgató születés és halál keveréke szív és értágító boldogságkapszula

még mindig nem hisszük hogy soha senkit

aranyból és ezüstből vagyunk
egymás szemeiben ágyazunk reggel
délben és este

és nincs az az ember vagy fogalom ami
egymástól minket kedves elvehetne

szeretsz valakit, harcolj érte. és fejezd ki a kurva érzelmeket. érted? utoljára "v" alakban felmetszették a mellkasomat, és kikanalazták a bensőségeimet. meghintettek tabascoval, ami kegyetlenül csípett, rándult a fejem, és tiltakoztam, mire egy ruhacsipesszel bezárták a számat. amikor kiürültem, ezek a rohadtak pedig jóllaktak, összevarrtak. azért eldugtak bennem egy zacskóban üzeneteket, emlék- és értéktárgyakat. így ha megtapogatnál most, kivehető lenne egy antikolt gyertyatartó, egy szakítólevél, homokóra, miegymás. ha rajtam feküdnél, ami jelen körülmények között lehetetlen, akkor nyomnának ezek a holmik. tudod mit, intéztem egy telefont most munka ügyben, ezért megérdemlek süteményeket. lelki oka van a krémesnek. meg naptári. vasárnapcukrászdázós. bánom is én, hogy nem a jaguárodba, de tuszkolj be,és vigyél, kakaókat is akarok, nem szeretnék, akarok. segíts felhúzni a pulcsim zippzárját, csak kérlek nehogy becsípd az állam. nincs pénzem. én mást tudok prezentálni, a kis koszos pedig gondolázik.így tudnál szeretni? így tudnál szeretni.


a tiszta életet élő személy megőrzi a belé helyezett élet- és szeretetenergiákat. ez a teljesség biztosítja a személy egységét, ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sérti azt. nem tűri el sem a kétszínűséget, sem a hamis nyelvet. ebből következik, hogy ő nem él tiszta életet. mikor mélységeibe tekintett, és rádöbbent erre, még nagyobb káosz uralta. úgy döntött, nekivág hát az éjszakai városnak. két utcányira pianínószót hallott, a szomorú vasárnap zenéjét. elérzékenyült. a fülei leestek, a korom sötétben négykézlábra ereszkedve tapogatott utánuk.alkoholmámorosan közeledett egy tinédzser locsolókocsi. a füleket, amik az úttestre gurultak, kilapította.de hát szégyenletes így mutatkozni.erre a férfi egy hajléktalan narkós prostituált fejéről elcsente annak mambo sapkáját, egészen magára húzta. a lány előszőr elmondta mindennek,- a szájáról olvasott-, majd meghívatta magát egy pohár kékoportóra. utána feküdtek, ketten, ki tudja hol, de igen hideg volt, ömlött róluk a víz. a lány kitépte a férfi szívét a nyelvén át,vagyis együtt a kettőt, így az süket -némává vált.megvárták a reggelt, ettek a sarkon cukros brióst, mascarpone-t ribiszkével, s vagy egy kilónyi szőlőt.

drop me a line - if You are here

Majd felhőket láttok majd réseket rajtuk majd fényeket mely azokon átjut fent lebegtek és nem jöttök vissza már akkor egyedül lesztek de repülhettek most sokan vagytok de nem repültök csak álltok a földön és nem merültök semmiben el igazán majd fellélegeztek ha jön a hajnal egy sok csendből szült búskomor dallal elindultok messze-messze a Tündérdomb felé és ott ültök majd egy felhő ölében hátradőltök lomhán kövéren és elérkeztek arra a helyre hova csak az álmok vihetnek el.

ha a szobaajtó nyitva van, és látom apát ülni benn, a gép előtt, akkor itthon van apa, odamegyek hozzá - a szobaajtó csukva, nem látom apát, pedig tudom, hogy ott van, mert hallom, zúg a gép benn, ilyenkor nincs itthon apa, nem megyek oda hozzá - kinyithatnám az ajtót, és akkor újra itthon lenne apa, de ha kinyitom, egy kicsit mindig úgy néz rám, mintha nagyon messze volna