-A szerelem zene.
-És a zene micsoda?
-A zene szerelem.
A csend énekké változik, egyetlen hanggá.
Eszeveszett, halálos szenvedéllyé.
Ölemből folyni kezd a boldogság.
Vad, erőteljes vizek és cseppek, lágy cseppecskék.
Anyám méhébe ömlött be a zene.
Úsztam a hangokkal, lubickoltam mint a magzatvízben.
A zenében gömböcskék voltak, apró gömbök.
Megcsiklandozták a talpamat.
Bizseregtem.
Azt akarom, hogy a zene az arcomba essen.
A zene kiszinezi a husomat.
Nagy erejű áramlatok.
Ilyenkor nem tudod megkülönböztetni az átmenetit a véglegestől.
Mint az első baszás, vagy amikor nagymamám kikapcsoltatta a tévét, mert a szülést nézni parázna dolog.
Izgalmas kiváncsi forróság.
Mint mikor a hangszeredhez érsz.
Lélekszer.
Testszer.
Ezerszer.
Ha zenélek, ok nélkül örülök.
Ilyet nem csináltam kétéves korom óta.
A hajnal csobogás.
A csobogás zene.
A zene szerelem.
A szerelem végigsimogatódik a hátamon,
felkúszik egészen a hajamig, átfordul és szembenéz velem.
A szerelem beleharap az arcomba, végigfolyik a véremen.
Leültet az idő peremére és bámul.
Az első légvételtől az utolsóig.
A szerelem ilyeneket csinál velem.
