magba menekült a világ langyos volt az egység és fájt hogy megrepedt a magzatburok nyíló -záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom az utat a te dolgod hogy odaképzeld anyád halálod vagy egy majmot gyakorold álmod és ébredésedet így ébredj reggel és szeretkezés után fesd a lepedőre csillagrendszered és várj
magba menekült a világ langyos volt az egység és fájt hogy megrepedt a magzatburok nyíló - záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom az utat a te dolgod hogy odaképzeld anyád halálod vagy egy majmot gyakorold álmod és ébredésedet így ébredj reggel és szeretkezés után fesd a lepedőre csillagrendszered és várj





én annyiszor meghaltam már
kedves, meleg, magízű a halál

leszédülök a székről, habzani kezd a szám, és kifordul a szemem
erősen vérzek
hóban találom magam, ott próbálok megmosdani

"eljutok majd valahogy a lényegig"

évek óta mondogatom a neved de most nem jut az eszembe

keringek
duzzadnak a vérsejtek a megtisztulás vágyától
zengeni kezd a némaság
hallom fejemben a vér folyását
összezeng a vérem és a tér meg a hó
ugyanaz az akkord

slaggal zuhanyzok a kertben
csipkedi talpamat a forró lépcső
megint egymást kúrni a nyárban
anyahajó és napcsillag
lejtő és fonat
mágnes és hullám

hangosan jajgatok a hóban
fájdalmasan
eufóriában
éneklősen

megérintem magamat belülről
és ott találom a kezed
körbefonják ujjaid a magot
egybeérlelsz
égi s földi termésekkel
minden robbanó sejttel
boldog létezéssel

becsukom a szemem

csak a nyakam tekergetem
keresek egy zugot ahová bedughatom a fejem
mielőtt rámtör és mindenem elönti a zokogás

te

egyetlen

egyedül

te egyetlen egyedül

lepereg rólam a reggel

ajándékba adom a vaginám
vedd el örökbe
nélküled nem kell -
nélküled nem részem