felfelé zuhanok
ahol Isten
pereg


arcod az arcomon
késként forgatod bennem szemedet
bőrömön ejtenek napszínű sebeket
nyílnak és tágulnak
lassan zuhogó vérhavak a sebek
melleim kezedben büszkén feszítenek
kottázni próbálják szuszogásaidat




hófehér, vajszagú tejúton
nyújtózkodom

lábaim keresztben

szemedből ki - be pislogok
akár vérlemez a testben

te arra lettél hogy simogassalak
hogy forogjak benned
bent a szemedben

együtt becézzük tejút - macskaságunk
tágranyílt tagokkal teliholdra várunk

ha a hold tele lesz és kerek
mint ha melleim kezedben
büszkén feszítenek

akkor testemmel megénekellek
minden zsigered minden gondolatod

aztán csend - kezedben tartasz mint nedves kölyökállatot

némán, ősállat jelekkel újra beszélni tanulok




hasító éhes hajnal neved még számon az éjszaka maradékai apró magok gurulnak


csillogószemű csuromcsupasz
csurranó cseppek
cserepek csendek

csattanás



minden éjjelen
ölelkező rímeken
billegek bill bill



csak lenni
MAGunktól értetődni
MAGunkból érlelődni



isten - is te én - te is én vagyok