tetszettek a fények
áttetszettek - átszőtték mindkettőnk testét
érzed az izgalom tömör, nedves szagát

csak néha pillantok ki a habokból
ki, a felkelő napba

olyankor hátranézek
és a szemedből tudom

miből van ez a ladik
hagyhatnám kint a parton
megrohadni lassan
de olyan messze vihet

vigyázok rá
lelkem része

bámulok rá mint egy gyerek
és ő illatos meleg párát
lehel az arcomba

ő vihet

a konyhakövön találom magam
arcom hideg
kövön piheg

kitisztulok
szorítok
bőgök

valójában nem beszélek
csak ősállatul keresztülnézek
kifordult nyakkal arcodon


vörösarany fények szelik szemem előtt a világot.ősi hajnalok.hajnalban ébredők.
zöld indák, homokszínű kavicsok.a nap kinyújtja karjait és megragad köldököm felett.zsákmánya lettem, csak nevet felettem - széles, vörös szája mint vérem arcomon csurog.