A viszony


soha még ilyen szép őszt
soha még ilyen vágyat

fejünk felett piros és arany bogyók
levükből fonnak faágat
amikor ránk szakad a fény
telelocsolja pirossal a szemed
amikor meghalunk kicsit
kezemben ezernyi színes ecset
bronzvörös űzi az éjt
csendben zuhanunk tovább
csoda vagy
csapda vagy
gyümölcshusom
érted kiált


élek
} fennakadtamkétgyönyörközött {



Itt vagy még velem, a szétszórt képeken.
Tegnap még szerettük egymást, ma nincsen semmi sem.
Pár kép maradt, az ajtód messze van.
Lassan széthordja a hajnal az éjszaka díszletét.
Ezer éve már, hogy elhagytál.Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Kértem, ne menj, maradj még velem.
Távol a hűvös holdsütésben, csendesen ágyazol.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Kértem, kértem, maradj még velem.Hozzád hajszol az örök éhség.
Most és mindörökké.

Majd felhőket láttok majd réseket rajtuk majd fényeket mely azokon átjut fent lebegtek és nem jöttök vissza már akkor egyedül lesztek de repülhettek most sokan vagytok de nem repültök csak álltok a földön és nem merültök semmiben el igazán majd fellélegeztek ha jön a hajnal egy sok csendből szült búskomor dallal elindultok messze-messze a Tündérdomb felé és ott ültök majd egy felhő ölében hátradőltök lomhán kövéren és elérkeztek arra a helyre hova csak az álmok vihetnek el.

apa


ha a szobaajtó nyitva van, és látom apát ülni benn, a gép előtt, akkor itthon van apa, odamegyek hozzá - a szobaajtó csukva, nem látom apát, pedig tudom, hogy ott van, mert hallom, zúg a gép benn, ilyenkor nincs itthon apa, nem megyek oda hozzá - kinyithatnám az ajtót, és akkor újra itthon lenne apa, de ha kinyitom, egy kicsit mindig úgy néz rám, mintha nagyon messze volna


akkor
egyedül
lesztek
de
repülhettek
most
sokan
vagytok
de
nem
repültök
csak
álltok
a
földön
és
nem
merültök
semmiben
el
igazán


azt kérdezed - honnan jöttem
azt kérdezem - honnan jöttél

tekinteted nem enged el
széllé szorít - belém lehel

összerántasz - nagyra
tágítasz - kicsire

nélküled reggel is este lehetne
minden lépésem eltévelyedne

nincs hang
nincs íz

nincs sincs

csak az ige -
lenni

merítkezni
hajnal fényeken
teveled
estveled
pirkadó - reggelek
viszed a lelkemet
belehülyül felsőm
és kabátom alatt
melleim
belehülyül az öröklét
fröcskölő ereim
szemhéjaimat és szivem
burkait is felnyithatod
látod -
belőled vagyok

gyere - k


- Gyerek vagy - mondja ő. - Gyerek vagyok, és egyszerűen átsétálok az
álmok között - nem tudom, hogy ez az ő kettő vagy egy - nem foglalkozok
ezzel, mert én egyszer csak felszaladok egy álom falára - ő beszél
hozzám, én hallgatom. - Gyerek vagy - és úgy viselkedsz, mint egy gyerek - Ha alig emlékszem valamire, amit mondott, de mindent el akarok felejteni
magamról is, akkor átbújok két álom között egy hasadékon - ott találkozok
egy gyerekkel, aki elmondja, hogy ki vagyok,
én elfelejtem, ő átbújik két álom között.
/Császi Ádám

szent idő


az a lélegzetvételnyi idő, amit azelőtt élünk át, hogy azzá válunk, amivé mindig is akartunk


mikor rámnézel - egyszerre forgatod meg bennem minden késedet
olyan mélyen simogatsz - véremben teszed meg minden léptedet


mikor testem
átfordul husomba
hangok és állatok
csapódnak hasamba
lassú lüktető rostok
lebegnek hasábok
fényből és nyarakból
legtágasabb terek nyílnak
szemérmes ajkakkal
egyetlen száj leszek
dúdolom mindig-dalaim
fejemen köveim -
bölcsességorgazmusaim
mikor minden percünk
visszazokog belém
hajam mögé halok
s belémhal szagod is kedvesem
itt fekszel combomon -
könnyektől nedvesen

fel.és kiáltó.és jel is.


mi
mi?
mi!
ma
mi ma
ma.mi
mia
a

mi

lány + erkély Budán

ezegynaonjókishely:))

pár - beszéd


-Jó annak, akit szeretsz.

-Te vagy, akit szeretek.

ezt a linket ajánlom a figyelmetekbe :

családfa




mi lett volna -
mi lenne -
mi lesz ha -
olyan mintha -
attól hogy olyan mintha -
már olyan is -
ha pedig olyan -
akkor van -
ha nincs útja -
majd tör magának -
megszüli magát a világnak -

így utólag biggyesztem hozzá - Máté barátom első benyomása : anya és lánya
nekem meg sem fordult tudatosan a fejemben - pedig adja magát ez az értelmezés is
köszi M.


én is tágulnék
te is tágulnál

holddal megjönnél
belém bámulnál

válladon a nyár
vörös vízben áll

fény zuhog ki
narancsízű szánkból

szemhéjamon üldögél a szivem -
egy követ bámul




olykor nincs angyalibb és ártatlanabb trágárságodnál

talán a szemed csillaga

mikor belém fúrod


aki hallja adja át - lángolni születtem


Egy állomáson várlak minden éjszaka
Fázok, kihűlök, magadhoz engedj oda
Csak pár percre jöttem de a te órád mindig késik
Befut a vonat, csak néhány évet késik

Még várlak, csak te beszélj hozzám
Még várlak, bár most sötétebb minden
Még várlak
Még szeretni akarlak

Gyere amíg most van

control - delete - escape

a viszonyítás kérdése

I never painted dreams
I painted my own reality

Frida



mikor testem
átfordul husomba
hangok és állatok
csapódnak hasamba
lassú lüktető rostok
lebegnek hasábok
fényből és nyarakból
legtágasabb terek nyílnak
szemérmes ajkakkal
egyetlen száj leszek
s dúdolom mindig-dalaim

fejemen kövek - bölcsességorgazmusaim

intimitás

lust for life





Frida, the person and her art, defy easy definition. Rather, they lend themselves to ambiguous description. Often volatile and obsessive, Frida was alternately hopeful and despairing. She loved dancing and crowds and flirtation and seduction – and was often miserably lonely, begging friends and lovers to visit, not to "forget" her. She had a ferocious and often black sense of humor, as well as a sharp command of wit and metaphor. She took great pride in keeping a home for Diego and loved fussing over him, cooking for him and bathing him. She delighted in pets – mischievous spider monkeys and dogs – and adored children, who she treated as equals. She loved nonsense, gossip and dirty jokes. She abhorred pretension. She treated servants like family and students like esteemed colleagues. Frida Kahlo embodied alegría, – a lust for life. She valued honesty, especially to self. She once wrote to a former lover (who allegedly had jilted her because of her physical infirmities), "you deserve the best, the very best, because you are one of the few people in this lousy world who are honest to themselves, and that is the only thing that really counts." When Frida Kahlo died at the age of 47 on July 13, 1954, she left paintings, each of which corresponds to her evolving persona, as well as a collection of effusive letters to lovers and friends, and colorfully candid journal entries. All are irrefutable evidence that her life was nothing less than a quest to be honest to herself – 1910 birthday and all.



fészek és a madár - avagy futásból állunk
-
csonkig égesd le a bőröm
hallgasd szívhangomat
krémes hab és keserű kávé
fortyog a kövek alatt

emlékszel még
a hóval felszántott szélre
szádra hasamon
a friss bőrre

már csak
idegenként nézlek
ágyucsőbe töltöm magam
s kirobbantom maradék szavam

Te havazol számból s
mert már megszültelek s
beléd is haltalak -

csak tartalak -


egy hajszálér - az izzadt bőr mi hozzám ér
s mit pumpál a szíved - úgy lüktet még
ahogy bennem ég hús és vér -
észre sem vetted hogy este lett
és befonta testem a testedet -
és fel sem tűnt közben hogy áldozatom lettél -
hálómba ragadtál kedvesem -
csak vergődsz itt mézemtől nedvesen -
de megöllek mire a hajnali nap felkél -
/Sugarloaf


A Halállal játszunk minden pillanatban.
A Halál nem más, mint ha két ember egymástól távol, külön és függetlenül változik.
S nem elég, hogy bármely pillanatban meghalhatnak egymás számára, még az ármány szépségétől is meg vannak fosztva.
Az élet vizét nem tudja akárki megszerezni.Bár nem kell érte egy lépést sem tenni, mert bennünk van az, mindenkiben egy kevés.
Aki megtalálja magában,már azt is tudja, hogyan kell használnia.S néha elég, ha az ember rájön egy gondolatra.(Szirmai Gábor)


azt kívánom bárcsak a betűim billentyűk lehetnének..hallanám és ti is hallanátok..mert ez valami másfajta lendület, ez a szavak és képek lendülete..már megint nem elég...
anyag - lüktető vad barnásvörös falak
lüktetve dagadva apad és lesz egyre több -
a vérem köt - és kötni fog

ahhoz hogy őszinte legyek addig amíg vagyok