csak szállt a kispad
csak lebegett

csak fentről néztük a köveket

csak szerelmeskedtünk
felfelé az égig

szálltunk ablaktól ablakig
csak végig

csak megakartamállítaniazidőt
csak nem lehetett

csak éreztem minden sejtemben a lehelleted
csak éreztelek

csak akartalak
szerelmeskedünk a kispad alatt

csak így még nem akartam sose senkit
csak azt akartam hogy tudd, csak ennyit

szálltunk a pad is lebegett

vörös volt az ég

égett a lehellet
egymásba haraptunk

nyakunkon csorog meleg vér
csak te vagy

meg a zene meg a Bakáts tér

csak egy kis dal

fülemben csak lüktet
csak lángol a kispad

elégtünk

elégett



neved vagyok

agyad és ágyad vagyok

hurcollak magammal mindeneken
úttalan végetnemérő utakon
viszlek tüzemmel át tüzeken
parazson
elszántan kötelek nélkül
elkötelezetten kereslek
mindenekben és
minden újramegtalálásokban
születek neked
magunkat mag-unkat
vajúdlak és
végnélkülmagambafogadlak
porban vízben tűzben és
minden elemekben
egyetlen egy pillanatban
egyetlen egy pillanat óta
egyetlenegyedül
sikoltva - mint a fény
magod csípőm peremén



örökkön









- szemed éget perzselőn, arany-feketén a nap nem hív ily sürgetőn, nyár delején szép szemed fordítsd tőlem el, megvakulok fordítsd vissza, nézz...égess el, arany-feketén tüzedben elporladtam, semmi vagyok szép szemed éget perzselőn, arany-feketén a nap nem hív olyan sürgetőn, nyár delején két karod átfog, átölel, magam feledem a hullámok, az óceán játszik velem két karod vedd el, bőrömmel emlékezem fogd át derekam, hozzád ér kezem fogj engem, ölelj tengeredben vízcsepp, az vagyok két karod átfog, átölel, játszik velem a hullámok, az óceán, nem feledem -

szeretlek , harcolok érted. és kifejezem a kurva érzelmeket. érted? utoljára "v" alakban felmetszették a mellkasomat, és kikanalazták a bensőségeimet. meghintettek tabascoval, ami kegyetlenül csípett, megrándult a fejem, és tiltakoztam, mire egy ruhacsipesszel bezárták a számat. amikor kiürültem, ezek a rohadtak pedig jóllaktak, összevarrtak. azért eldugtak bennem egy zacskóban üzeneteket, emlék- és értéktárgyakat, gyertyákat, ruhadarabokat. így ha megtapogatnál most, kivehető lenne egy gyertyatartó, egy szakítólevél, miegymás, még egy pólód is.ha rajtam feküdnél, ami jelen körülmények között lehetetlen, akkor nyomnának ezek a holmik. de segítenél felhúzni a pólódat, körültekerednél, belémbújnál, hangosan énekelnél és táncolnál bennem, a tárgyak kipotyognának, nem nyomnának és így tudnál szeretni?így tudnál szeretni.