'Egy' tánc

- 2007/07/26


lüktetésben élni
transzom = arcom

sámánok dalai -
tüzeink és orgazmusaink
babilonok omló falai

szentséget a húsnak - lüktetésem lelke

kertek kertjeiben
friss földet a fáknak és minden gyümölcsnek

örül(t)j

örül(t)jetek

8 400 000 létforma van az univerzumban

és szent ritmusok milliárdjai

cseppenj bele egybe örülve nevetve csapold meg a kozmoszkeringést és
duzzaszd meg a véred

áttört gátjaidon friss eső ömlik s tekinteted önmagadva fúrod
mélyre omló szent magodba visszatérve illatodba szinedbe s

akárhány évesen végre tanulni kezded saját nyelvedet -

érzel ,univerzumul

Címkék: - 2007/07/24




könnyű áramlás könnyű érintés


lélegzeted az enyémmel


édes egység a lét vizében


édes egység a víz szivében -

Címkék: - 2007/07/23




aki a saját ritmusában ringatja magát, jó magához

az álomba ringatott gyermekek boldogan alszanak el

a nagy gyerekek is szeretnének boldogok lenni

Hitem

- 2007/07/19


lassan lebegve kezeddel fordíts be magadba sejtről sejtre időtlenül haladva nyújtsd még el a pillanatot ott ahol mélyen még szavunk csak gagyog libbentsd szoknyám szived felé lomhán és élesen szöveteimben várj rám édesen teljesen tiedül beszélek álmomon ahogy baktatok vakon széles nyári égen vártalak itt voltam veled és mindig leszek dúdolgatom vízcseppízű neved üzenőpalackom tengeredbe vetve visszatérni testmeleghez örülve nevetve

Címkék: - 2007/07/17





azért mert nem vagyunk -még idefájsz.


lüktetés - szünet


halálzás - vérzés - áradás.


csurom - te


csurom - szavak.


kicsavartam magam -marad a pillanat.


ha egyszer majd megállsz -becsomagolsz s kitársz.
úgy viszel.


úgy visz el.

Címkék: -




nyakig telt bennem a kád

vérvörös vállamon szád

buborékká robbantottalak

mellem felett messze fújtalak



öröklétekre tépkedett napok

köztük arannyal himzett

melleid aranya ragyog



ezek a buborékok mind nagyon törékenyek

míg elmentél fürdeni mind kipukkadtak

-


nem szeretnék mást - csak mesélni fogok nincs nevem nincs testem - csatorna vagyok nevezd katarzisnak orgazmusnak vagy bárminek az erőd nyersen kell nekem csak a véremet forralhatod valódi láva valóra válva lehet hogy ilyenkor tiszta vagyok és lehet ilyenkor vagyok a legeslegmocskosabb de tudom mi az igaz - bár néha nem értem csak hurcolom zsigereimben és még téged is megtévesztelek vele - mikor átlátszó husomon ilyen mélyen süt át a nap - vakuló vaku -vedd el vedd el gyere és kelj fel nyársald fel gondolataimat aztán lüktetve robbants ki magadból minden vért és havat

ősbizalom

Címkék: -


méhtanulok
szívverés vagyok
szívverésedet szorítom
kergetem
szívverésedtől lüktet
a tenyerem

lüktet a halálom

elhalt
csecsemőmiriggyel
még mindig
feléd
fordítom
a fejem

Címkék: -

nincs földem van ölem
nincs hangom van fényem
nincs szinem van zeném
beléd változok tartom robogó álmodat
míg ölelkezésünk lepedődből ki-berántogat
kottázok tóparti malmokat
frissen őrölt egymásba hurkolt
ujjakat szabaddá táncolt földanyagokat
ha majd bénultságom leveri a
számat csak aludni fogok veled mert
ez édesebb lehet hátad vonalán
fűbe hasalni aztán dalni dalni

Címkék: -

csak egy nap nélküled.kívül van a szenvedély - bennünk valami meleg.köldököm a kerek - a holdat bámulja veled.csak egy nap - tapadóéhesfülek.tévéhangyákat figyelgetek.pörög a búgócsiga így is.spirálon csepereg a méz is.összegyűjtött arcodat agyamban ismételgetem.átmeneti állapot.mikor nem vagy velem kötött pulóverem a szerelem.színes ruháimba csavarom magam aztán ellopom a napot.

Címkék: -


bevallom : a szeretésen kívül szintemindentől tartok egy picit

Címkék: -


így megtermékenyítve - fénytorogva olyvá tűnhet én sütöm a napot

-


és csak szalad ki - be - lőlem isten tudja merre hol lenne jobb helye ha tenyeredbe vagy ha földbe bele fektetve öntözve tovább csak tovább nevetve még minden még mindenki más senki csak utazunk már hajunk sincs még mindig lobogunk kint is bent is kevés a sok gyúló napszagú orgazmusok a sárban szüntelen csak velem meredten téged már egyetlen ígérem sohasem

-


ajzószered leszek s fegyvered velem majd mindened tisztára
spricceled

-


nyíló – záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom neked az utat a te dolgod hogy odaképzeld magad halálodat vagy magod olyan mélyre viszlek amennyire hagyod

mikor hajózunk ki végre a vizekre ahol nincsen méterenként kérdőjel biggyesztve nincs teremtés csak vannak és élnek a dolgok és tudod anélkül is hogy mondanám neked lehet tudom én is nincs vitorlánk sem árbócunk mert tudja a szél is ahol nem látjuk haldoklásunk még mielőtt szülünk meztelen hasunkkal egymásba feszülünk

milyen könnyű most meghalni
nem mondani hogy ' én vagyok'

-


álmaimból takarómmá hajtogattalak alaktalan fényes anyagból mi hol puha hol érdes hol fehérebb s van mikor árnyat vet falamon olyankor veled alszom szabadon takarlak akarlak csupa kert lesz körülöttünk fényes nyers fák ropognak folyók szakadnak s világosságunk egyetlen világunk lángon lovagolva agyunkig bezárva akkor visszaadom neked nyelvedet s égő husod mostantól én leszek

Címkék: -


lassan lemállik rólam minden lehellet
bőröm pőre - pőre bőrrel futkosok
nincsenek már betűk - nincs á
nincs az m
nincs az ó
csak néma szádat falom
túl a zárt törtfehér falon
mint mikor világra dobtak
szaladok feléd
aztán kaszabollak
késekkel és elnyűtt fogkefékkel
nincsenek csak ősállat jelek
egymásból ki - be táncoló
dühöngő gyerektengerek

Címkék: -


az univerzum távoli zugába tévedtünk

mostmár itt maradunk

anyatejjel és szerelemmel

kifordult virágmintás hasfalakkal szaladunk

Címkék: -


anyanyelvem vagy

belőledveled beszélek

fámat öleli meleg tiszta méhed

és én csak így

csak cseppenként a mézet

-

hasra fektetsz és
lovagolsz rajtam
mellem között bújkálsz aztán
elvárod hogy
meggyűlöljelek
és váltogassam magam
most belőled vagyok és neked aztán egy gyerek
üresen tátongva csakhogy te betölthess
és közben nem látod meg
ellobogó szárnyas gyeplőimet

-


nem érdekel már az erölködés vagy a gyilkos kétely telepakolom egyik ladikom annyi nappal hogy mikor ütközök a szembeni parttal apró darabokra hullik félkész mozaikom és marad csak fényes agyrobbanás sejtem - vegyület nem rajzolok szájat szemet füleket marad csak a FÉNY

-


ciklikusság akkor is ha teccik akkor is ha nem hideg-meleg csapások forognak idebenn akarom a telet akarom a nyarat nincsen olyan ember aki mindig arat már fehérebb bennem minden folt mit ütöttél hozd vissza a narancs gerezdet amivel etettél hozd vissza a tüzet ültesd szempillámba hogy amíg kint tél van megóvjon a lángja

- 2007/07/13




minden történés az életedben visszavezethető a bizalomra, mely benned él. ha nem bízol valamiben, akkor is történnek veled dolgok, csak nem azok, amelyeket szeretnél - azokat ugyanis eltolod a bizalom hiányával. minden pillanatban, mindenképpen teremtesz.




amilyen most az energiád, olyan lesz a jövőd. ha nincs benned bizalom, hogy Te alakítod a jövődet, igazad lesz. nem Te fogod alakítani a jövődet, hanem azok a dolgok, melyeket éppen beengedsz, megengedsz a rezgéseiddel az életedbe. ha bízol önmagadban, a teremtésben, az univerzumban, akkor azokat a dolgokat teremted meg, amelyeket szeretnél az életedbe vonzani.




a kulcsszó - a vonzás.



ezek a gondolatok kavarogtak bennem. próbáltam megint közel kerülni magomhoz. lüktető életöröm pattogott a kavicsokon. az utca morajlott, közelben teázó, kiszűrődő melegvörös fények. nagyon szerettük egymást. ruhátlanul, pattogó lüktetésben. egyre gyorsabban lépkedtem, ahogy egyre mélyebbre vágytam kerülni. tudtam mivel bántottam meg - nem védtem eléggé. a köldökzsinórokon, melyek közöttünk feszülnek - már régóta hagytam hogy olyasféle dolgok áramoljanak be - felé, amikre nincs szükségünk. engedd meg hogy erős legyek, amikor a védelmedről van szó. olyan erővel ami a legtágasabb szines nyitott burokkal borít mindkettőnket. hogy ön - magunk maradjak.




leteszem a súlyokat. nem véletlen - nincs olyan ismeretség , ami nem vonzásból születik. de ÉLETem az enyém. s tied a Te ÉLETed. szeresd és tápláld.



lépkedtem, végtelennek tűnő, hosszú percek óta. Ráday - este. mormogó nyugalom. zöld a lámpa.

-





életfám gyümölcseit Te repeszted s átcsurog rajtuk a lét

- 2007/07/05


láttam álmokat .
körém lebegtek, átkaroltak s belém omoltak csendesen .
más és más színt öltöttek .
voltak Mindenek - minden szinek minden formák. és csordulások
voltak husok - élő emberek - és voltak bábok .

láttam az álmokat - harcosan, égő szívvel követtem .
magjukat céloztam - volt hogy pontba értem, volt hogy csak nevettem .

láttam álmokat - százakatezreket láttam bőrömmel virágommal szent hullámzó
templomommal omló virágfalú kerteket láttam csillogó kifordult hasfalakat -

rajtuk álmodó emberek .

és láttam saját kifordult hasfalam - most is nézegetem

kóricál rajta, táncot jár a szivem. nem enged el. sosem .

- 2007/07/03


ez csak egy emlék.és milyen jó újra ott lenni veled.nem akarok semmit sem megfogalmazni, vagy újragondolni.csak megélni áramütésedet.


most ott vagyok mögötted.hajad összefogva.szőkésbarna, lehet.gyere utazzunk.mint tizenkétévesek.még nem tudják, nem ismerik, de az őrjítő ősbizsergést tudatlanul mint labdát az udvaron dobálják.


eltaláltam vele szemed.világoskék, lehet.

nem emlékszem pontosan szineidre, de ritmusodra igen.

izgulok, most én felelek.


izgulok.most én felelek.

Subscribe to: Posts (Atom)