lerajzolom vaginámat, amikor szülök vagy pisilek, a szemeimet, amikor sírok, kezeimet, amikor melleimet ölelem, amikor nyelvemet saját számba dugdosom
fejemet kicsire, vaginámat nagyra festem, megrajzolom a májamat, a beleimet, a tüdőmet, amivel a szabadságot szívom magamba, agyamat, vérereim rendszerét, idegeim hálóját, bőröm pórusait, halló- és látósejtjeimet, a végbélnyílásom, a mellbimbóm, mirigyeimet, egész testi létezésemet
a melleimet amikor szoptatok, és körülveszi őket a tejszag, a sárga lebegést, mikor nem vagy velem, a táguló barlangokat - olyankor bennük visszhangzik hiányod - szakadozó árnyékát formáidnak és nyakadnak, ahogy távolodnak, az ősi vizeket, amikben úszkálok, az ősmagokat, amikkel testemet etetem
rajzolok nedvdús öleléseket, bordáim között a szorongásokat, csípőmön a szorongatásokat
lerajzolok mindent, amit nem adsz , így láthatom mit adtál
szétfeszítem csípőm alatt a csontokat - így könnyebben kifér majd a gyerek, és én is kényelmesebben mozoghatok. megtisztítom az utat a kiszakadó gyolcsszerű anyagoktól, kötszerektől és a romboló sejtektől.napfénnyel folyatom át melegen bélelt csatornáimat, esővel megspriccelem növényeimet
beleénekelek járataimba.
elénekelem, hogyan juthatsz oda.
0 szösszenet:
Post a Comment