a testem találkozott a lelkemmel, és összefonódott vele.a fény számolatlanul dőlt át a kezemen, az arcomon és a halántékomon.
sokáig kell a föld alatt menned.furcsa lesz és zsúfolt,tömény zajok és fények.úgy mennek el melletted, mintha ott sem lennél.ha találkozik szemükkel a szemed, fordítsd el a fejed, temesd el agyad üregében a pillanatképet, megörökítve a ténfergő arcokat, amint belepottyannak az ürességbe
nevettem és könnyeztem, bele a világba.olyan volt, akár egy begyakorolt tánc, egy begyakorolt szerelem.akartam nagyon.testemben a határok csak elsuhannak , átmenetiek, a formákkal együtt.úton vannak, soha oda nem érve.több irányban elágazóak, sem nem lineárisok vagy párhuzamosok.
egy cseppet félek.de van, hogy egy cseppet sem.hosszú utazás, el melled cseppjeitől.de még hallom tested zengését, látom a sötétvörös, eres alagutakat, hallom a csobogást, vad vízeséseidet.és átfonom derekad a forró tűzhely felett
0 szösszenet:
Post a Comment