Bittermoon - ecstasy of existence

boldog vagyok.

csak ezt akkor, abban a pillanatban még sajnos nem tudom.
a lábaim között kicsöppen három csepp magzatvíz.hajnali háromkor, amikor szokásomhoz híven kinyitottam a szemem, pontosan tudtam, hogy most valami más.ez olyan zsigeri dolog.most már az autó hátsó ülésén ülök.ülök? ez enyhe túlzás.mindenesetre háromperces fájásaim vannak, és lábaim között folyamatosan csepereg a nedű.

boldog vagyok.

azokban a hárompercekben elkezdett leperegni előttem az univerzum.nem gondolkodom, csak érzek.a testem nyílni kezd.szeretem az érzést,átjár.érzem ahogy átnyílok.átnyílok azokba akiket szerettem, akiket szeretek, átnyílok még az anyámba is - ami normális esetben szinte lehetetlen - átnyílok a piros lámpánál a szomszédos autó utasaiba, a lépcsőkbe amik a kórházban felfelé vezetnek, a szavakba amik olyan kedvesek nekem, átnyílok magamba magamból, kihajolok a szám sarkából és lefelé tekintek, a nagy kerek hasamra és gyermekemre aki ott nyílik.fent a szülészeten a szülésznő hátát látom meg először.aztán mikor átöltözve kijön, köszönünk, kezet fogunk és rámnéz. érzem, hogy közel van.


most zöld a lámpa.átgurulok a tejcsatornáimon, megkóstolom a tömény és kevés, de igen tápláló előtejem, lefelé csorgok.belülről látom örömöm szerveit, az életvirágokat és a gyümölccsé érett magot.átjár a meleg, a fájdalom egybeönti a máskülönben külön csordogáló nedveket.nyelem ezt a koktélt.nem is nyelem.csak szakadatlanul folyik át a testem pontjain, megpihenve a hajlatokban, aztán tovább evezve átcsorog az arcomon, tisztára mossa izzadtságtól nedves nyakamat, átcsorog a mellkasomon, a köldököm felé ér, mikor eléri a kicsi medret, elidőzik ott, aztán csorog tovább, végig a lábamon.a gyökereimig.

mikor meglátom a vajúdó szobát, szinte gyökeret eresztek.itt töltöm az egész napot majd, nyiladozva, mint egy érett virág vagy gyümölcs, ami kiszakadni kíván az ágak szorításából, de azok még nem engedik.