élet és halál találkozása.a vajúdóval szembeni szülőszobából hangok hallatszanak.én még előtte vagyok, de bizonyosan a kitolás eksztatikus, egyszerre üvöltő és sikoltó hangjait hallom.teljesen átjár az ismeretlen nő hangja.egetrengető orgazmusokhoz tudnám hasonlítani.kár, hogy nem látom az arcát.én még csak üvöltgetek - kiabálgatok.hosszú még az út.megpróbálok enni pár falatot, de ahogy a kisasztalhoz lépek, tengerek nyílnak, és elúszom lassan az árral.
egy öbölbe érek.körülöttem apróbb tavak.egy sárga, egy vérvörös és egy fehér.
felém hajol.körnek látom, nem szülésznőnek.körnek, akit 'használhatok'.akiben evezhetek.csak a víz hiányzik.iszonyatosan.minden porcikámat fröcsköljétek, fejemtől a lábujjaimig.a víz segíti az elengedést.így szárazon sokkal nehezebb.mintha a karomtól, vagy valamely szorosan belémnőtt, hozzámtartozó szervemtől kellene búcsút vennem.
mintha egy színpadon állnék, vagy magában az univerzumban.mert még állnom kellene, nem szállt le eléggé a kis szaros.még sosem szültem korábban, mégis úgy érzem, mintha a testem valami elviselhetőbb fájdalomra emlékezett volna.mindenesetre átértékelődtek bennem a fájdalomküszöbömmel kapcsolatos korábbi elképzeléseim.
a méh az időtlen szépség.
Címkék:
születős
- 2008/05/16
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment