ízeket érzek a számon
az első - anyám íze
erős és kacagós
tej folyik át üregeimen
érzem ahogy
gurgulázik
arcomon a mosoly
tágulok -
még sok bennem a tér
ízeket érzek
számbaveszem a tenyerek melegét
szeretőm lüktető husát
tengerszőtte álmokat és ladikokat
amikbe pakoltam őket
tengerek és tenyerek melege
minden ami maradt
ladikok a vizen és a hullám alatt
még
felfedezem
magam benned
benned-magamban
ahogy
vonalakat húzol bőrömön -
még élvezem
összeringatlak
még magamban
szívesen
összeterelem
testedet és
felfekszem hasadon
elringatom
magam
lassú ritmusodon
teremtelek
lépéseimmel
a macskakövön
mikor
átnyúlok érted
a levegőn
mikor
összeránt a
kilélegzett tocsogó öröm
mindenséggé
robbantott
szűk alagutainkban
anélkül hogy
szólnánk egymással -
a gondolatainkban
még teremtelek
ahol
őspatakom ered
arcaink
a folyók
összefutó erek
szó és hús
egyszerre nyílik
réseiket betölti a lét
ezt a percet várom s közben
elmélázom
sok apróságon
miért is ne
hamár
itt vagyok
0 szösszenet:
Post a Comment