engedd el a félelmed, mint egy lufit, engedd az égnek, és hagyd elrepülni, hagyd a semmibe enyészni.ma este ideküldök neked egy lányt.holnapra jobban leszel.
csendes volt a tenger, nem féltem tőle.úsztam és úsztam, mígnem a jeges, alattomos örvények visszakergettek a partra.a só kimarta bőröm és szemem, de a boldogság előszele már meglegyintette testem.az albérletben egy barna, szelindekszemű lány feküdt az ágyamon.
-Te ki vagy?-kérdeztem.
-A dajkád-felelte huncutul mosolyogva-,gyere ide az ölembe, holnapra már otthon leszel.
nem kért semmit, nem akart semmit.meleg, kicsi kezével a fejemet simogatta.
ezt nem lehet megtanulni, ezt nem lehet kitalálni, gondoltam, ezt csak tudni lehet.
2 szösszenet:
nagyon kedves,finom szavaid lelkemet,lelkünket megsímogatják
ezt kis lélek-könny-vecskémben,
útivánkosomban felölelem
szeretem
ölelünk:)
szendemáté
szívemberek,
ölelésem :)
Post a Comment