emlékszem, úgy éjjel 11 lehetett.simogató, meleg tavaszi szél csapta meg az arcom ahogy kiszálltam az autóból.az ismerős házak faláról még csurogtak a nappali fények.a teraszok tele voltak meleg morajlással.könnyűek a lépések ahogy elhaladok a székek mellett.mintha lebegnék.az egyik kapualjból sárgás fény úszik elém, és hirtelen kinyilik ahogy közelebb lépek.kinyílik a fény.
meglátom gyermeki testem, s felnőtt női magam.
szerelmesek.szabadok.ott történnek és énekelnek, előttem.nincs mibe kapaszkodnom.nem érzékelek semmit, ami kizökkenthetne hirtelen jött boldogságomból.hozzájuk érek.megérintem őket.gördülhetnék rajtuk, olyan kereknek tűnnek, de feszesek is, vonalaik élesek és tiszták.kicsit olyan érzés, mint egy beavatás.mint mikor gyerekkorunkban reggel a fürdőszobában megsimogattuk magunkat.és mindig kicsivel tovább mostuk a fogunkat.forró cseppek a hajszálerekben.fogkrémcseppek a mosdókagyló falán.
maradnék még.vagy csak magammal vinném teljességetek szemüvegét.a mozikban most csak háromdimenziósat osztogatnak.de mennem kell.még világít ablakodban a kislámpa.talán már elaludtál.amíg odaérek, mesélek neked az ősi vizekről, ingoványokról s őstengerekről, amikben csurom cseppjeink örökre összeolvadtak.a kádakról , amikből a víz az óceánokba fut. egymásbakuporodós lélelmosdatások.egymásbanyargalások.magunk vad keresése a másik magján átpréselődve.ájultegymásbaszívás.napnedves forró anyagok.lelkünk gyurmái.sikító állatok.egybebarangolások.
szomjas repülések.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 szösszenet:
Szomjas repülés...
Rég kerestem ezt a kifejezést. Köszönöm, hogy megtaláltad. És kimondtad.
M.
nocsak, egy Bird a környéken...:)
Post a Comment