Bittermoon - ecstasy of existence

hajnalban mikor egymásba folynak a fények
érzem ahogy átjársz és átfájsz.
bekopogtatsz a testemen és én beengedlek mindig.kibontom neked husomat és lelkemet.
nedveim és minden csepp levem, amikkel
telespriccelem magam körül a házakat
aztán én kopogtatok hozzád
és sárga levedben mosdatom magam

amíg újra érzek

szülés és szexus

az utolsó aktus

aztán haláltusa, ami morbid módon az életbe vezet

már nem emlékezek
csak ki-be jár belőlem a gyerek
mint hüvelyből a fallosz

és csak a jelen

nincs semmi

nem 'képzelem'

sem 'látom'

sem 'hallom'


minnél több vér folyik annál közelebb a gyönyör
figyelem, ez itt most botrány.mocskos lettem, úgy durván

vegyék ki belőlem a tűket és a szegeket
csak mi vagyunk
két egymásbaüvöltővadhullám
szétcsobbanunk egymás arcán

ahogy kifröcsköl az élet, három törülköző kevés.
hosszú és gyengéd
élvezésben-evezés.

mélyebb és magasabb hullámok jöttek
te egyre mélyebbre döfted
csak ültem csónakodon és szeltem a testmeleg vizet
néha mindenem látszott.a cseppek borzolták a melleket és az alagutakat.
aztán homlokomon kívül percekig semmi más felszínre nem bukott.
így utaztunk.romlottak és az angyalok.