még emlékszem az éjszakára.
az árnyékaink szétáradtak a falon.
éjjelente arra ébredek, hogy a lepedőből
kimarkolászom és magamra öntöm a husod.
beborít - belülről kifelé, kívülről egyre beljebb.
oda is ott középen, ott középen a köldököm felett,
a kiskályhámba.
dobogó szivem vadul veri a sorsom.
szeretem a husod.a lelke miatt.
azért, mert tetszik a belseje.
azt képzelem, hogy folyton engem néz.
mikor mellémfeküdtél, az óceánra gondoltam.
meg a téli napfényre.
akkor a kávéházban már annyira kalapált a szivem,
hogy kapkodnom kellett a levegőt is.
belémáradt a szembejövők sokasága.
az egész tökéletes.
öblösödik bennem a fény.
érzem, hogy eljutok valahogy a lényegig.
tízszer.százszor is.
és ezerszer.
az árnyékaink szétáradtak a falon.
éjjelente arra ébredek, hogy a lepedőből
kimarkolászom és magamra öntöm a husod.
beborít - belülről kifelé, kívülről egyre beljebb.
oda is ott középen, ott középen a köldököm felett,
a kiskályhámba.
dobogó szivem vadul veri a sorsom.
szeretem a husod.a lelke miatt.
azért, mert tetszik a belseje.
azt képzelem, hogy folyton engem néz.
mikor mellémfeküdtél, az óceánra gondoltam.
meg a téli napfényre.
akkor a kávéházban már annyira kalapált a szivem,
hogy kapkodnom kellett a levegőt is.
belémáradt a szembejövők sokasága.
az egész tökéletes.
öblösödik bennem a fény.
érzem, hogy eljutok valahogy a lényegig.
tízszer.százszor is.
és ezerszer.
éjszaka van, forróság a paplan alatt,
harminckilenc fokos láz.
harminckilenc fokos láz.
égető érzés.
elvakarom, helye marad amíg élek.
0 szösszenet:
Post a Comment