volt egy asszony a gyermekkoromban.akinek szinte mindent köszönhetek.eddig még egy sort sem írtam ide róla - vele.ugyanakkor ez ebben a formában mégsem igaz.mert ott van minden gondolatomban.most sem lesz ez több pár szónál.sokszor arra ébredek hogy nem hagyják hogy elkísérjelek.ezért azóta kísérlek téged.ne haragudj hogy nem voltam ott.akkor nem.csak mindig.most is.nézd ahogy most én szövöm maszatos fényű gyereklevelekből apró házadat.nézd ahogy szeretlek.
0 szösszenet:
Post a Comment