megint abszurd
megint
a perverz klaviatúra
ahogy ujjaim a tüzem
újra meg újra
ha majd olvasgatod
neked is az egered
szeretném fogni a
lelkedet
meleg gőzben megforgatni lassan
aztán kivinni a napra
már nem a
szerelembe vagyunk szerelmesek
kicseréled szivem és agyam
nedves hóban áztatod a hajam
boldog fájdalmamon csak pár szánkó nevet
te kísérsz az éjszakában
láncok nélkül megyek
elégek ha égek
elég elégt
úl sok a hajnal
ne nézz rám napszínű
gyilkoló szavakkal
csak feküdj mellém és
bámuld hogy lesz
semmivé ruhám
ruhám alatt hitem
hogy nem leszek sohasem
pőre fegyvertelen
0 szösszenet:
Post a Comment