és most mint kis hajó
a legtisztább tengeren
olyan lassúnak érzem magam
árbócaim mind letörtek értem a szélben
csak hogy úszhassak veled
de még nem látlak
csak tudom hogy ott vagy
a habokban
aludni kéne
behunyt szemmel és aggyal
de mit tehetek ha folyton rámtör a
teljes erőből ébredés
a közelség és távolság már csak
egyetlen nyomorult maszlag
itt már nincsenek fogalmak és
eképpeni nemlétezésükben
hasítják bőrödön a legeslegnagyobbat
0 szösszenet:
Post a Comment