te aki azt hiszed hogy
neked akkor ott nem
éppen ezért majd minden napon
forró paplanom alatt
köldököd köré írom neved
világítok veled
amíg életté rendezem
apró szikráidat
olyan fűre léptem ahol
kibuggyant az álmom
napforgácsolok
lepedődön hajszálaim nyoma
álmomban álmodja álmát
álmunk csodaszép nyomora
apró kagylókkal rakom ki
minden lépésedet
rázd rám homlokod gyöngyeit ha
már sok a porunk
fogaid közt füstölgő csikkel
állsz előttem zsebre tett kézzel
0 szösszenet:
Post a Comment