talpam alatt friss hó ropog
arcod az arcomon
szeress a meztelen havon
késként forgatod bennem szemedet
bőrömön ejtenek napszínű sebeket
nyílnak és tágulnak
lassan zuhogó vérhavak a sebek
melleim kezedben büszkén feszítenek
kottázni próbálják szuszogásaidat
felfelé zuhanok
habzsolom a havat
0 szösszenet:
Post a Comment