nyíló – záró comb és hónalj
tolta ki magából az egót
hogy beteljesedjen
a beteljesedhetetlen
hogy keresztre feszítsen a tudat
mutatom neked az utat a
te dolgod hogy odaképzeld
magad halálodat vagy magod
olyan mélyre viszlek amennyire hagyod
mikor hajózunk ki végre a vizekre ahol
nincsen méterenként kérdőjel biggyesztve
nincs teremtés csak vannak és élnek a dolgok
és tudod anélkül is hogy mondanám neked
lehet tudom én is
nincs vitorlánk sem árbócunk
mert tudja a szél is
ahol nem látjuk haldoklásunk
még mielőtt szülünk
meztelen hasunkkal egymásnak feszülünk
0 szösszenet:
Post a Comment