csapold meg a kozmoszkeringést
és duzzaszd fel a véred
pupillám és terem tágul
gyökeremtől szirmaimig beleférek
keresem lüktető ágaskodó forrpontomat
labirintulok és barangolok
keresem az utat
felszentelek minden ritmust ami körbevesz
husom alatt dörömböl már vérem
nem csörgedez
egyre kevesebb és egyre több az időm
orrlyukamon kidörömbölöm magam
aztán lassan visszanézek
látom kibuggyanó nedves álmomat
ráfekszem a fényre lassanegymásba csúszva
mögéd kerülünk -most jobban látsz igaz?
0 szösszenet:
Post a Comment