tüzünk gyönyörűbben süt mint a nappalok
hajam fürtje - vad táborok
ősemberek - nőstények meg kanok
nyakamban fényhasáb döngeti lefelé
csempészi az útját
kicseréljük minden porcikánk és aztán
visszaszolgáltatjuk az időnek
addig csupasz szivekkel pöckölik agyam
még utoljára megpróbálom kibontani
megbontani szinünk és a hangot -aztán
lüktető kezeim közt cipelem a villamoson
kétszázhúszvoltos kalodánkat.
reszket boldog husom.hát nem csak a trolik ráznak.
0 szösszenet:
Post a Comment