ne dörzsöld ki szememből az álmot
falfehéren várok
vigyázok
milyen egyedül vagy anyag
húzd le a rolót és
falazdbelém magad
késeld meg a káoszt
kiserken a vérem
ahol fényre fektetsz
kibuggyan az álmom
husok és homályok
várják hogy
kielégítsem káoszgyermekem
felkenem a falra az
anyag magányát
és várok
alászállok
nincs se tükröm
se gyermekem
csak közönyös entrópiám
0 szösszenet:
Post a Comment