fészek és a madár - avagy futásból állunk
-
csonkig égesd le a bőröm
hallgasd szívhangomat
krémes hab és keserű kávé
fortyog a kövek alatt

emlékszel még
a hóval felszántott szélre
szádra hasamon
a friss bőrre

már csak
idegenként nézlek
ágyucsőbe töltöm magam
s kirobbantom maradék szavam

Te havazol számból
s mert már megszültelek s
beléd is haltalak -
csak tartalak -

0 szösszenet: