majd meztelenségembe öltözöm
kendőm kitárt testemre kötözöm
és megkérdezem
- te tudod e milyen
késként forogni a semmiben
mindegy honnan csak
várni a megváltást
magadba dermedve és hinni
ez már az örökélet
aztán félni hogy
az anyag bekebelez és feléget
kifordít - befordít míg
ki nem lógsz a mindenségből
végleg -
ülök
feszülök
megint feszülök
szülök
- 2006/01/25
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment