hasra fektetsz és
lovagolsz rajtam
mellem között
bújkálsz aztán
elvárod hogy
meggyűlöljelek
és váltogassam magam
most belőled vagyok
és neked aztán
egy gyerek
üresen tátongva
csakhogy te betölthess
és közben
nem látod meg
ellobogó szárnyas gyeplőimet
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment