lépkednek és lélegeznek
lassú erős mozgásukban megszületni látod magadat
vért köpsz a szemükbe
addig kócolod hajukat míg megáll felettük a Nap
füledben csípőjuk csattog
boldog imádkozásban
zárják rád testüket
fekete napsütésbe rejtik
gyilkos éhségüket
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment