és most mint kis hajó
a legtisztább tengeren
olyan lassúnak érzem magam
árbócaim mind letörtek értem
a szélben csak hogy úszhassak veled
de még nem látlak csak
tudom hogy ott vagy a habokban
aludni kéne behunyt szemmel és aggyal
de mit tehetek ha folyton rámtör
a teljes erőből ébredés
a közelség és távolság már csak
egyetlen nyomorult maszlag
itt már nincsenek fogalmak
és eképpeni nemlétezésükben
hasítják bőrödön a legeslegnagyobbat
- 2006/01/15
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment