keresem a szívverésed a füvek alatt a földben
elveszett csak hangod leszek
mea culpa mea culpa kedves
világosítsd vagy verd agyon dalom
piros kanca vagyok és a tüzed
falom
hát ez lett volna a pokoli fieszta
a jutalom végjáték
jobb kezemmel jobb lábammal kelek
aztán mindent magam mögé vetek
mert ilyen fináléval csak hanyatt vetett lábbal
eszeveszett -
testeveszett tombolásunk lehet
mégsem félek mert összemaszatolva minden
könnyem fejem felett lebeg
összecsomagolom magam
testem lelkem szerelmetes tengeremre teszem
kirázom magamból még a tabulát is
egymásba oltott szitokimáimat
naprendszerembe dobom
hadd égjenek hagyom
s résen vagyok nagyon
mikor földhöz vágott vázám
szilánkjait mezítláb kerülgetem
akarom nem akarom még mindig itt vagy velem
az egyik szilánkot - a legeslegvörösebbet megörzöm
az a legszebb - legbeszédesebb
amelyik felhasította a bőröm
3 szösszenet:
hűűűha, ez is annyira gyönyörűűűű. már megint... imádom... Ł
eszméletlen gyönyörű! mr megint... imádom. Ł
köszi Léna
kettő versemnek egyvelege
Post a Comment