hosszú volt az az éjszaka.lágyan felém emelkedtél, s álom és ébrenlét édeskés mezején tartottál órákon keresztül.közel voltam hozzád, légvonalban nagyon is.megjelent a utca.ismerős kövei és ízei.a mosolyod.ne nevess.olyan, de olyan vagy mikor kicsit elveszted a kontrollt magad felett...szeretem, aki vagy.lényed minden rezdülését.olyan bőröm mélyébe vésett erők szimbóluma minden érintésed és lökésed, ami nem oldoz fel soha.van köztük egy kerekded formájú, kékesszínű..két ponton csóvaszerű kis kukacalakok távolodnak belőle.van egy 'a' betűhöz hasonló..piros,majdnem mindig vérző.nyomokat rajzol tenyerembe.
már hajnali három.még mindig ott vagyunk.lentről felhallatszik pár hazafelé tartó fiatal örömtől és bortól ittas üvöltözése.édes ez a hang.ébredek rá, kezemet hasadon tartom.hazatartó magokat őrzök.
hajnali öt.
csuromvizesenpiros fényben.
még látom szárnyaid.
Címkék:
szerelem
- 2007/05/26
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment