vulkánodat kívülről csak csitítgatni lehet,
táplálják belső robbanásaid

napod csak szemezgeti testedben a szőlő szemeit,
piroslón

vörössel teli tálad - életet adni

néha kimennél a friss ropogós hóra - fehérré válni

néha lobogva zuhannál - Te mindig ez teszed

ellöknél -
falammá válnál tágas szines réteken,
hogy újból kikerülhesselek

vércsepped szuroksötét - csobbanva fehérbe hal

magomban a dal felfelé kúszó ősállat - alakban
tovább énekel

2 szösszenet:



Anonymous said...

wow! gyönyörű! látom és érzem a lüktetést. önmagadról van szó? imádom, már tízszer elolvastam, és egyre szebb. ł

sun-worshipper said...

köszönöm

magam,magom...magunk...mind:)