hűvös teste engem simogat, átjár minket a pára.
milyen az, tizenhat órán át kúrni, kérdezi tőlem, mintha elfelejteném.
pedig, hogyan lehet. kifelejti belőlünk a szavakat, hogy mocsok, és sárga éden.

testem, drága szerelmem, mikor magamba engedtem a tested izzadt nyarakon, belémtépett a szomorúság, ébredés, szomorúság, mégis ragyogott az arcom.

0 szösszenet: