magba menekült a világ langyos volt az egység és fájt hogy megrepedt a magzatburok nyíló - záró comb és hónalj tolta ki magából az egót hogy beteljesedjen a beteljesedhetetlen hogy keresztre feszítsen a tudat mutatom az utat a te dolgod hogy odaképzeld anyád halálod vagy egy majmot gyakorold álmod és ébredésedet így ébredj reggel és szeretkezés után fesd a lepedőre csillagrendszered és várj
teremtett teremtő élettáncolok négyszögletű mandalámban kuporoghatok két szemmozgás között egy egy rituálé homo creativo most vagy mindörökké magba menekült a világ langyos volt az egység és fájt hogy megrepedt a magzatburok teremtett - teremtek létegységembe nyolcast rajzolok és azt súgom hogy ne keresd a végét addig szerelmeskedj tudatoddal amíg újjászülöd magad csapold meg a kozmoszkeringést és duzzaszd fel a véred hogy gyökeremtől szirmaimig beleférjek ha áttörted gátjaid csak érints meg
0 szösszenet:
Post a Comment