a hintaszékben üldögélve éjjel és nappal
szoptatásra kész mellem duzzadt és fedetlen
parányi szád szívása a mennyekbe repít -
elvarázsoltan megszűnök
szemeid égboltján szárnyra kelek és
együtt repülünk az időtlenség határáig
ahol angyalok énekelnek mint tibeti harangok -
kegyelemben
ártatlanságban
mélységes hálával
benned végre magamra találok
valamennyi félelmem eltűnik a
dobok lüktető dobbanásában
nyugalmam vibráló jelenlét -
utak a középpontba
2 szösszenet:
szép.... még szebb lenne a valós tapasztalat, a megélés, átélés, ugyanis tényleg gyönyörű, de fájdalmas együttműködésről írsz, ám mégsem élheti ezt át minden anya, mert nem tanítják nekik....
hát...ez összetett dolog....abban sem hiszek, hogy teljes mértékben tanítható...érzékenység, érettség és erős empátia, ezek mindenképp kellenek...
Post a Comment