a hintaszékben üldögélve éjjel és nappal
szoptatásra kész mellem duzzadt és fedetlen
parányi szád szívása a mennyekbe repít -
elvarázsoltan megszűnök
szemeid égboltján szárnyra kelek és
együtt repülünk az időtlenség határáig
ahol angyalok énekelnek mint tibeti harangok -
kegyelemben
ártatlanságban
mélységes hálával
benned végre magamra találok

valamennyi félelmem eltűnik a
dobok lüktető dobbanásában

nyugalmam vibráló jelenlét -
utak a középpontba

2 szösszenet:



Anonymous said...

szép.... még szebb lenne a valós tapasztalat, a megélés, átélés, ugyanis tényleg gyönyörű, de fájdalmas együttműködésről írsz, ám mégsem élheti ezt át minden anya, mert nem tanítják nekik....

sun-worshipper said...

hát...ez összetett dolog....abban sem hiszek, hogy teljes mértékben tanítható...érzékenység, érettség és erős empátia, ezek mindenképp kellenek...