őrzi a lüktetést
a ritmus alattam van
a ritmus tüzel
a ritmus körülvesz
a ritmus irányít
a ritmus bennem van
a ritmusé a lelkem
szülők staccato-ban
a folyó áramlik
áramlik és nő
a folyó a tengerbe ömlik
mama vegyél fel
örökre gyermeked maradok
mama vegyél fel
örökre gyermeked maradok
apám ügyvéd -
én elköltöztem -
apám nem látott engem -
apám nem lát engem -meghiúsult álmok
élete színpadán -
apám nem volt rossz -
mindössze nem volt jelen -
senki nem tanította neki
hogyan szeressen -
én igazán szeretem
a hintaszékben üldögélve éjjel és nappal
szoptatásra kész mellem duzzadt és fedetlen
parányi szád szívása a mennyekbe repít -
elvarázsoltan megszűnök
szemeid égboltján szárnyra kelek és
együtt repülünk az időtlenség határáig
ahol angyalok énekelnek mint tibeti harangok -
kegyelemben
ártatlanságban
mélységes hálával
benned végre magamra találok
valamennyi félelmem eltűnik a
dobok lüktető dobbanásában
nyugalmam vibráló jelenlét -
utak a középpontba
amikor írok - szertartássá teszem a gondolkodásomat
amikor zenélek - szertartássá teszem a lüktetéseimet
amikor zenélek - szertartássá teszem a lüktetéseimet
régi zongorám, elhagytam, jól tudom.
mégis, el ne várja, várja azt,
hogy egy napon...
régi zongorám, újra felnyitom.
s velem énekled, mit annyiszor,
és hangja száll...
régi zongorám, tiszta hangja száll,
száll az ég felé a messzeség felé.
meghallja majd, megérti majd, akihez szól.
régi zongorám, eltűnt gyermekkorunk,
talán visszatérhet, ha felnyitom,
és hangja száll...
régi zongorám, tiszta hangja száll,
száll az ég felé a messzeség felé.
meghallja majd, megérti majd, akihez szól.
mégis, el ne várja, várja azt,
hogy egy napon...
régi zongorám, újra felnyitom.
s velem énekled, mit annyiszor,
és hangja száll...
régi zongorám, tiszta hangja száll,
száll az ég felé a messzeség felé.
meghallja majd, megérti majd, akihez szól.
régi zongorám, eltűnt gyermekkorunk,
talán visszatérhet, ha felnyitom,
és hangja száll...
régi zongorám, tiszta hangja száll,
száll az ég felé a messzeség felé.
meghallja majd, megérti majd, akihez szól.
belül
bolyhos, puha, meleg
megágyazott szerelemtengerek
omló, napos fergeteg
beljebb
csillogó csendes kis tavak
egyetlen pont ahol összeérünk
ahol öszeakad minden szavunk és
minden évünk
ahol kinyílok -
kinyílsz Te is
ahol pedig bezárom magam -
ott elakad minden cseppem és minden
szavam
bolyhos, puha, meleg
megágyazott szerelemtengerek
omló, napos fergeteg
beljebb
csillogó csendes kis tavak
egyetlen pont ahol összeérünk
ahol öszeakad minden szavunk és
minden évünk
ahol kinyílok -
kinyílsz Te is
ahol pedig bezárom magam -
ott elakad minden cseppem és minden
szavam
messzenyíló reggel
félelmetes és gyönyörű
csillámló gyengéd aggodalom
eszüket vesztett érintések
lidércek és védangyalok
neked rendeltettem
áramszedőm piros lüktetésem
gyönyörű csendes gyermek
hála - ima
az utolsó ezredmásodperc
mindent láttam
láttam őt az úton
rohanó, egymásbafutó köreit
szétnyíló összezáródó
vad tengereit
napsugarát
tiszta fényét
ölelő,
egyre növekvő méhét
üres üvegeket
piszkos ablakokat
valaki zörget az üvegen
láttam mit hozott és mit vitt
láttam józanon és
láttam lebegni
láttam nevetni és
láttam szeretni
a valósággal való egybeesésünk csupán a véletlen műve -
amúgy meg vagyunk lőve
nézem a földet - keresem benne
nézem a tüzet - keresem benne
nézem a benne - találom benne
hullámvonalak és rétegek
burokképződés -
jó reggelt Kicsijövőnk -
burokrepedés
salakok és halál
ordító sakál
aranyszárnyak
vágtató kutyák
kifliévek
szétáradás
széttár.
adás.
öngerjesztőteremtőerő
szemed mögé halsz
nevető -
arcizmok -
harcizmok -
szerető -
______________________________________
végtelen szeretés
a valósággal való egybeesésünk csupán a véletlen műve.
a mellékhatásokról kérdezd mélymagod.
EGY
átestem a halálon. heverd ki,
fájdalomból és nagyságból van szőve,
csomagolom és nagy körökre indítom el én,
az illúziónak lényegében két formája
van: a remény és az emlékezet
illúziója, mintha volna éppen most valami
sürgősebb vagy komolyabb dolga
amiben mindig elkönyvelünk egyet, többes szám első személyben,
mert abban mindenki ott van, és ha mégsem,
akkor felolvasunk néhány olyan mondatot, amiben készen
van már az, hogy hogyan csináljunk olyan kis egészet,
amiben el lehet lakni, nem sietni, sokáig maradni
szalvétányi helyen, rendel egy kanyar mikroklíma,
a szívünkön az ablakok most jól ki vannak nyitva
úgy hogy minden egyéb úgy marad kívül,
hogy még a kerületét sem piszkálja meg most semmi,
és ha már minden megvolt, akkor majd
elölről újra kezdi.
karma mixtura
újra és újra leszállsz ide a földre
váltakozó ölekbe
mígnem megtanulsz
olvasni a fényben
s látod hogy élet és halál ugyanaz
s az idő időtlen
míg a fáradságos életek láncolata
nyugvó körré nem rendeződik benned
míg akaratod világakarat nem lesz
s a csönded csönd
és örökkévalóság
a zsigeri és elemi erejű vonzódások nem függnek attól mit teszünk le az asztalra - egyáltalán nem függnek semmitől sem - kilenc életemből mindahányat erre teszem.csak így, kócosan.mezítlábhálóingesen.
napfény.napfény.napfény.
ölelés.sírás.
ölelés.sírás.lüktetés.mélység.
megtalálás.
megfogan.
napfény.utazás, vissza.
utazás.bennem.
születés.
szerelemutazás.
boldog.
szuszog.
doboló hús ölelés hold meg a nap ölelés arcok és harcok megint nap meg fény megint kávéillat pulóver fotelom peremén elefántok transz és keresés porcelánok csillog nevetés szorítás engedés lüktetés mosoly engedés
elnyújtózva az éjjeli lámpa fénye
vigasztaló meleget szitál
fehér függönyök keretezik
az ablakon bemosolygó végtelent
végigremeg rajtam a felismerés
ha vakon is megyek az ösvény
hozzád már ki lett jelölve
szemben a vöröses tűzfalakra festve
mintha láthatatlan nyomok
hozzád utat keresve
utat találva
szuszogásod helyett valami dorombolás
egész közel hozzám
a szememre nehezülő vásznon
követem tovább képzeletben
hogy kényelmesen elnyújtózik
a háztetőn a macskaszemű hold
egyszer megérted miért mondtam neked akkor
hogy ez nem csak álom volt
vigasztaló meleget szitál
fehér függönyök keretezik
az ablakon bemosolygó végtelent
végigremeg rajtam a felismerés
ha vakon is megyek az ösvény
hozzád már ki lett jelölve
szemben a vöröses tűzfalakra festve
mintha láthatatlan nyomok
hozzád utat keresve
utat találva
szuszogásod helyett valami dorombolás
egész közel hozzám
a szememre nehezülő vásznon
követem tovább képzeletben
hogy kényelmesen elnyújtózik
a háztetőn a macskaszemű hold
egyszer megérted miért mondtam neked akkor
hogy ez nem csak álom volt
csigaima
hiszek
az angyalokban
hiszek az emberekben
a szerelemben - nem testek szeretik egymást
hiszek a lényegekben
a körben és a ritmusban
hiszek az ősi rítusban
szélben, fákban és a vizekben
hiszek az egyetlen mindenható ÉLETBEN
nem szeretnék mást - csak mesélni fogok
nincs nevem nincs testem - csatorna vagyok
nevezd katarzisnak orgazmusnak vagy bárminek
az erőd nyersen kell nekem csak a véremet forralhatod
valódi láva valóra válva
lehet hogy ilyenkor tiszta vagyok és lehet
ilyenkor vagyok a legeslegmocskosabb
de tudom mi az igaz - bár néha nem értem
csak hurcolom zsigereimben és még
téged is megtévesztelek vele -
mikor átlátszó husomon ilyen mélyen süt át a nap - vakuló vaku -
vedd el vedd el gyere és kelj fel
nyársald fel gondolataimat aztán
lüktetve robbants ki magadból minden vért és havat
össze kéne csomagolni lassan
meghajtogatni magam
hamuval és meleg parázzsal fogni át a hajam
bokáim közt magam mögé nézni
bőröm alatt porszemek, molekulák
aztán megtanulni az egyetlen egyszeri csodát
hiszek a lényegekben
a körben és a ritmusban
hiszek az ősi rítusban
szélben, fákban és a vizekben
hiszek az egyetlen mindenható ÉLETBEN
Subscribe to:
Posts (Atom)