Bittermoon - ecstasy of existence

sötétedik, úgy tesz mintha aludna
mióta szeretem arca az arcom
szeme a
szemem minden halálomban
naptól fénytől meggyilkolva
feltámadnak
együttmozdulataink
matatunk néha hanggal néha hangtalan
falunk
habzsoljuk falunk
számszélén a párnán a lepedőn nyomunk
úgy betűzlek
mint szél a tengereket
sötétségembe láncolsz és szeretlek mégis
konyhában földön rongyos szőnyegeken
aludj reggelig nem ébresztelek fel
csak figyellek arcodig felhúzott kezemmel
vannak szablyáim is élesek
véresek
szerelemmel felcicomázva
macskaszemem lobogó fáklya