álmaimból takarómmá hajtogattalak alaktalan fényes anyagból mi hol puha hol
érdes hol fehérebb s van mikor árnyat vet falamon olyankor veled alszom szabadon
takarlak akarlak csupa kert lesz körülöttünk fényes nyers fák ropognak folyók
szakadnak s világosságunk egyetlen világunk lángon lovagolva agyunkig bezárva
akkor visszaadom neked nyelvedet s égő husod mostantól én leszek
- 2006/02/20
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment