nyíló – záró comb és hónalj
tolta ki magából az egót
hogy beteljesedjen
a beteljesedhetetlen
hogy keresztre feszítsen a tudat
mutatom neked az
utat a te dolgod hogy
odaképzeld magad halálodat vagy magod
olyan mélyre
viszlek amennyire hagyod
mikor hajózunk ki végre
a vizekre ahol nincsen
méterenként kérdőjel biggyesztve
nincs teremtés csak vannak és élnek a
dolgok
és tudod anélkül is hogy mondanám neked
lehet tudom én is
nincs vitorlánk sem árbócunk mert tudja a szél is
ahol nem látjuk
haldoklásunk még mielőtt szülünk
meztelen hasunkkal egymásba feszülünk
milyen könnyű most meghalni
nem mondani hogy ' én vagyok'
- 2006/02/17
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment