tüzünk gyönyörűbben süt mint a nappalok
hajam fürtje - vad táborok
ősemberek - nőstények meg kanok
nyakamban fényhasáb döngeti lefelé
csempészi az útját
kicseréljük minden porcikánk és aztán
visszaszolgáltatjuk az időnek
addig csupasz szivekkel pöckölik agyam
még utoljára megpróbálom kibontani
megbontani szinünk és a hangot -
aztán lüktető kezeim közt cipelem
a villamoson kétszázhúszvoltos kalodánkat.
reszket boldog husom.
hát nem csak a trolik ráznak.
- 2006/05/09
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment