már nem tudom hányan vagyunk ebben a játékban
vannak idegenek és vannak
ösztöneimből feltörő idegenek
ők forgatják földemben magukat
örök súrlódásban örülve megszégyenülve
szomjasan forró lépésekkel belém gyalogolnak
őrködnek aztán hemperegve kiabálnak
szólongatják magukat belőlem
aztán ellobbannak és mint félszemű kutyák
csontjukért kaparnak zuhognak a semmibe
és tengerré fakadnak -
borzongatóan tiszta vízzé
0 szösszenet:
Post a Comment