táncolok a sötétség feléegyik kezem csípömön
a másikat egy
ideje már nem találom
legalább annyira lüktet véremben
halálom
mint fényed combjaim között
horzsol és hasogat
ha már
minden sebünk kifakadt
tudom messzire úszunk
de addig tartsd
elém bőrödet ott ahol
legvékonyabb
és én nappá szövöm szaros kis
álmaidat
0 szösszenet:
Post a Comment