addig lüktetek ujjaid között míg
kerítés mögé bújt fájdalmam
döfködöd aztán majd
kipukkadva csüngök veled ágakon
s falakon átszúrva
kinyithatom becsukhatom szemem
amit elképzeltél történem napteszem
ne félj mert nem fogy el a tüzed vagy
ha mégis hozatunk a marsról hogy
addig mártogassunk egymásban arcokat
míg mind a ketten érvényesek leszünk
hullámokat érfolyókatverő
nyakakat fejeket felfelétekerő
hosszasanhallgató göröngyösutazó
0 szösszenet:
Post a Comment