összecsomagolom magam
testem lelkem szerelmetes tengeremre teszem
kirázom magamból még a tabulát is
egymásba oltott szitokimáimat
naprendszerembe dobom
hadd égjenek hagyom
s résen vagyok nagyon
mikor földhöz vágott vázám
szilánkjait mezítláb kerülgetem
akarom nem akarom
még mindig itt vagy velem
az egyik szilánkot
a legeslegvörösebbet megörzöm
az a legszebb - legbeszédesebb
amelyik
felhasította a bőröm
- 2006/03/03
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
0 szösszenet:
Post a Comment