kiűztelek gyékénypalotámból Téged ki szívről szívre látod hogy alszik a
világ ki csak kereszteződés nélküli éji úton indulsz ki csak kagylóhéjat adsz
lombtalan testedet hangodat mely víztelen folyóálomtól mozdulatlan kezed
lépteket pusztító lépteid kiűztelek gyékénypalotámból hogy a szél újra felszítsa
a szikrafényt hogy a szikrafény visszaadja a lángot hogy a láng fölszárítsa a
könnyeket hogy a könnyek megitassák a reményt
világ ki csak kereszteződés nélküli éji úton indulsz ki csak kagylóhéjat adsz
lombtalan testedet hangodat mely víztelen folyóálomtól mozdulatlan kezed
lépteket pusztító lépteid kiűztelek gyékénypalotámból hogy a szél újra felszítsa
a szikrafényt hogy a szikrafény visszaadja a lángot hogy a láng fölszárítsa a
könnyeket hogy a könnyek megitassák a reményt
0 szösszenet:
Post a Comment